... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2010. július 8.

Hímzett medál

Különös ez a technika. Már a második öltés után utáltam: nem könnyű átszúrni a bőrön, eltalálni a távolságokat. Időről-időre azon kaptam magam, hogy legszívesebben felállnék és otthagynám az egészet úgy, ahogy van. Félkészen. Szerencsére nem tettem, de igen sokára vettem újra elő, hogy befejezzem. Íme, ilyen lett:

Készítés közben azt mondtam, hogy soha többet ilyet. A végeredményt elnézve viszont a szívembe lopta magát. Még nem tudom, hogy nekiállnék-e még egyszer, de ma már nem mondom, hogy soha többé ...

7 megjegyzés:

  1. A lila (zöld) most a szívem csücske. Nekem nagyon tetszik. A varrásért elismerésem!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon-nagyon szép! Szerintem próbálkozz azért a varrással, látod, az eredmény kárpótol:-)))

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom, hogy így érzel a hímzés iránt. :( Pedig nagyon szép ékszert készítettél vele! Nekem nagyon tetszik! :)
    Ügyi vagy!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem a végeredmény tekintetében megérte :) De ha nem élvezed, ne csináld! Látva Zazie csodáit, egyszer én is belekezdtem a gyöngyhímzésbe (bár volt egy munkám azelőtt,de csak egyforma gyöngyökkel varrtam ki valamit, még ma sincs kész), de hamar feladtam.. Bármilyen közel szúrtam a tűt, mindig befért még egy gyöngy, aztán meg olyan egyenetlen lett..Szóval szétbontottam :(

    VálaszTörlés
  5. Szerintem ne add fel, mert a végeredmény nagyon szép lett. Viszont első rétegként nem fontos bőrt használni, elég a filc is. ÉS azt könnyű átszűrni!! Aztán eldolgozásként (hogy a háta szép legyen) használhatsz bőrt, azt már kevesebbszer kell átszúrni.

    VálaszTörlés
  6. Ez igazán jó ötlet, köszönöm! Eszembe nem jutott volna, pedig tényleg logikus. :)

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!