... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2010. október 4.

Kiábrándulás

Bevallom, tegnap este rászántam az időt és végigolvastam a meskán az árképzésről született hozzászólásokat. És más blogokon is találtam bejegyzéseket. Hümm-hümm-hümm. Tagadhatatlan, hogy van benne igazság, nem is kevés. De összességében ...
Nem tudom, én melyik kategóriába tartozom: olcsón adom-e (illetve adnám-e, mert ott még nem volt eladásom) az ékszereimet? S hogy én a másoló kategóriába tartozom-e (bár gyöngyös berkekben ez szintén furán hangzik)?

Egy biztos: hobbinak indult. Ezért vettem annyi gyöngyöt, ezért töltöttem le annyit mintát, vettem részt jó pár tanfolyamon. Ezért vagyok képes órák hosszat állni egy delica polc előtt a színeket válogatva, s kívánom, bár ne lenne ennyi, mert akkor könnyebb lenne választani. S ezért tudok olyan dühös lenni, mikor éppen az a szín nincs, amire nekem szükségem lenne :))

Igen, én hobbiból csinálom. Ezért indítottam a blogom és hálás vagyok a sorsnak, hogy eddig még egyetlen hozzászólást sem kellett törölnöm, és mail-ben sem kritizált rosszindulatúan senki. Ezért melengeti meg a szívem, amikor a barátaim azon unszolnak, szervezzek gyöngyfűzős délutánt és tanítsak nekik mindenféléket, s mikor engedek a gyengéd unszolásnak, mindenki lelkes és már alig várja, teljen már el az a másfél hónap, ami eddig a délutánig még hátra van.

Igen, én hobbiból csinálom. Van mellette egy állásom, nem panaszkodom sem a főnökömre, sem a munkámra, sem a fizetésemre. Volt idő, mikor kitöltötte a teljes életem, de mára már tudom, mi az a munkaidő, s mikor kell lecsukni a laptopot. Szerencsés vagyok, hogy meg is tehetem.

Igen, én hobbiból csinálom. Minden egyes darab egy újabb küzdelem. A gyöngyökkel, a színekkel, a mintákkal, a cérnával. Önmagammal.

Igen, én hobbiból csinálom. Nem vagyok iparművész, talán kézművesnek mondhatom-e magam? Nem tudom. De nem is érdekel.

Igen, én hobbiból csinálom. S ezért döntöttem úgy, hogy nem teszek fel több ékszert a meskára, megvárom, míg ezek lejárnak, ha kell valakinek, hát eladom, ha nem, akkor jó lesz nekem. Bezárom a boltom, hogy mindez megmaradhasson annak, aminek indult: hobbinak.

Ezt most jól esett kiírni magamból :))

2 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy így döntöttél.

    Szerintem neked van ott helyed. Lebeszélni a döntésedről nem foglak, mert tudom, hogy ez komoly elhatározás. Viszont azt is tudom, hogy aki Téged keres, az meg fog így is találni. Én mindenesetre azon leszek.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Sviro!Szerintem Te nem abba a kategóriába tartozol,akinek be kéne csukni a boltját!Sok gyöngyfűző,köztük én is abba a kategóriába tartozom,akik fel vannak háborodva,azokon a pálcás ékszereken,amik belepték a meskát!!!Gyöngyszem,szerelőpálca,karika és csááá!Lehet eladni!!!Az a dühítő,hogy óriási forgalmakkal bírnak ezek a boltok,nem akarok nevet kiemelni!!!De nem is hiszem,hogy velük van a gond,szerintem ez Meska probléma!Nekik kell ezt korrigálni,orvosolni!Az én ékszereimre is mondták már,hogy olcsó,azt is hogy drága!!!Döntsem el én?Igen!!!Persze ez a Te döntésed!Csak azért írtam egy pár sort,hogy erősítselek abban,hogy igen is van helye a munkádnak a Meskán,hiszen nagyon szépeket alkotsz,kézzel készült,fűzött gyöngyékszereket!!!Minden jót kívánok:)Panka

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!