... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2010. október 30.

Rivoli háromszögben

Még most is alig hiszem el, hogy sikerült :)) Mivel még nem döntöttem el, elkészítem-e hozzá a "tartó szerkezetet" vagy csak egy szimpla akasztót kap, most félreteszem, de azt hiszem, karácsonykor már ez lesz a nyakamban.

Szilvi, köszönöm a rengeteg segítséget!

2010. október 29.

Kék ragyogás

A tegnapi gyöngyfűzés eredménye:
(a kép nem a legjobb, remélem, hétvégén sikerül szebb képet készíteni és lecserélem)
Szilvi, köszönöm a segítséget!

2010. október 24.

Zöld bogyó

Vezsuzsi egyik tanfolyamán tanultam az első bogyóm, ami eddig nálam csak csokibarnában létezett, de most zöldben kérték. Ilyen lett:
Sajnos nem süt a nap, így nem igazán látszik a csillogása. Elégedett vagyok, mert egyrészt leírt részletes minta nélkül is képes voltam újra megfűzni, másrészt meg ... na jó, kimondom, szerintem igenis nagyon szép lett :))))
Már csak a láncot kell kitalálnom :)

2010. október 23.

Peyote medál két oldala

Régóta terveztem egy kétoldalas medál fűzését, most elkészült:

A mintát ezúton is köszönöm: Kriszta - Swaris háromszög.

2010. október 16.

Metz-ben jártam

Múlt héten Franciaországba utaztam, a Párizstól kb. 300 km-re lévő Metz-be látogattunk. Az utazás kimondottan szakmai jellegű volt, így városnézésre nem volt lehetőség. Azért a kocsiból menet közben kattintottam néhányat, ezért lettek ilyenek a képek:


Azt hiszem, kezdek beleszeretni a vidéki Franciaországba. Párizs nem varázsolt el, de ezek az apró falvak és vidéki városok ... magnifique!

2010. október 8.

Eredmény hirdetés

Sabine lezárta a játékot. Nincs semmi csodálkoznivaló, nem én nyertem. Emese ékszere valóban csodálatos, szerintem megérdemelten nyert és a többi helyezett munkája is egytől-egyig igényes, varázslatos darab. Nekem kiváló tanulópénz volt, de azt hiszem, legközelebb is belevágnék.

Viszont most már megmutathatom én is az enyémet, íme:
Ha kíváncsiak vagytok az első tizenöt helyezettre, kattintsatok ide.
Sabine, thank you for the opportunity.

Alku

Miután megírtam előző bejegyzésemet, kaptam levelet a meskán. Akadt valaki, aki megvenné a lila fülimet. Csak éppen alkudni szeretne. Arról olvasok mindenütt, hogy ne becsüljem le a munkám, s közben olyan visszajelzés érkezik, hogy drágán adom. Tudom-tudom, az alkudozás nem feltétlenül jelenti ezt, bennem mégis ezt az érzést erősíti.

Érdekes fintora az életnek, nem?

2010. október 4.

Kiábrándulás

Bevallom, tegnap este rászántam az időt és végigolvastam a meskán az árképzésről született hozzászólásokat. És más blogokon is találtam bejegyzéseket. Hümm-hümm-hümm. Tagadhatatlan, hogy van benne igazság, nem is kevés. De összességében ...
Nem tudom, én melyik kategóriába tartozom: olcsón adom-e (illetve adnám-e, mert ott még nem volt eladásom) az ékszereimet? S hogy én a másoló kategóriába tartozom-e (bár gyöngyös berkekben ez szintén furán hangzik)?

Egy biztos: hobbinak indult. Ezért vettem annyi gyöngyöt, ezért töltöttem le annyit mintát, vettem részt jó pár tanfolyamon. Ezért vagyok képes órák hosszat állni egy delica polc előtt a színeket válogatva, s kívánom, bár ne lenne ennyi, mert akkor könnyebb lenne választani. S ezért tudok olyan dühös lenni, mikor éppen az a szín nincs, amire nekem szükségem lenne :))

Igen, én hobbiból csinálom. Ezért indítottam a blogom és hálás vagyok a sorsnak, hogy eddig még egyetlen hozzászólást sem kellett törölnöm, és mail-ben sem kritizált rosszindulatúan senki. Ezért melengeti meg a szívem, amikor a barátaim azon unszolnak, szervezzek gyöngyfűzős délutánt és tanítsak nekik mindenféléket, s mikor engedek a gyengéd unszolásnak, mindenki lelkes és már alig várja, teljen már el az a másfél hónap, ami eddig a délutánig még hátra van.

Igen, én hobbiból csinálom. Van mellette egy állásom, nem panaszkodom sem a főnökömre, sem a munkámra, sem a fizetésemre. Volt idő, mikor kitöltötte a teljes életem, de mára már tudom, mi az a munkaidő, s mikor kell lecsukni a laptopot. Szerencsés vagyok, hogy meg is tehetem.

Igen, én hobbiból csinálom. Minden egyes darab egy újabb küzdelem. A gyöngyökkel, a színekkel, a mintákkal, a cérnával. Önmagammal.

Igen, én hobbiból csinálom. Nem vagyok iparművész, talán kézművesnek mondhatom-e magam? Nem tudom. De nem is érdekel.

Igen, én hobbiból csinálom. S ezért döntöttem úgy, hogy nem teszek fel több ékszert a meskára, megvárom, míg ezek lejárnak, ha kell valakinek, hát eladom, ha nem, akkor jó lesz nekem. Bezárom a boltom, hogy mindez megmaradhasson annak, aminek indult: hobbinak.

Ezt most jól esett kiírni magamból :))

2010. október 3.

A piros gyűrű története

Történt egyszer, hogy kedves Andi barátném a kezembe nyomott egy kis fekete dobozt, amiben egy piros gyűrű lapult. Három vörös strassz volt a gyűrű éke, az egyik foglalatból hiányzott a kő. A kérés mindössze annyi volt, vegyek egy másik strasszt és pótoljam a hiányzó követ. Ez nagyon egyszerűnek tűnt. Aha! Gondoltam, majs szimplán kifeszítgetem a strassz kis füleit és átrakom a követ az egyik foglalatból a másikba. Nem sikerült. Talán nekem nem volt megfelelő eszközöm hozzá, talán nem is lett volna jó megoldás. Mi maradt hát?
Vettem egy papírt, ceruzát és igyekeztem minden részletében lerajzolni az ékszert. Majd vettem egy nagy levegőt és elvágtam a damilt, a gyűrű pedig darabjaira hullott. Íme a végeredmény:

Először azt mondtam volna, hogy ez nem az én alkotásom. De tudjátok, valahol azért mégiscsak az enyémnek érzem ...

2010. október 2.

Gréta medál

Most a kedvenc. Szerettem fűzni, tetszenek a színei és a formája.
Minta: Gréta - Krisztagyöngy Nagyon köszönöm!

2010. október 1.

Bellatrix - az alkotások

Ha valaki kíváncsi az elkészült alkotásokra, akkor itt megtekintheti. Fontos azonban, hogy aki nem vett részt a kihívásban, az nem szavazhat!