... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2011. december 31.

Új ékszer az új évre - Gyöngyzug játék

Már többször szemeztem a gyöngyzugos játékokkal, mikor megfogadtam, hogy a következőre én is jelentkezem. Így aztán mikor megjelent a felhívás, gondolkodás nélkül hagytam a bejegyzésem, lesz, ami lesz.
Nos, így utólag elmondhatom, hogy nem bizonyult ez rossz döntésnek, de igen sokat tanultam magamról az elmúlt hetek folyamán:
1) ahogy a munkámban is, hajlamos vagyok túlvállalni magam. Azon túl mind a 24-i, mind a 25-i éjszakám még karácsonyi ajándékok készítésével telt, a játékra csak tegnap kezdtem el készülődni. Holott a gyöngyök már december 3. óta szemeztek velem a munkaasztalomon.
2) bár a munkában nagyon is igaz rám, hogy teher alatt sokkal jobban teljesítek, úgy ez a gyöngyözésre egyáltalán nem igaz. Rémít és nyomaszt, hogy nekem ebből most KELL készítenem valamit. És ezt csak tetézi az a tudat, hogy az elkészült alkotásokat valaki zsűrizni is fogja. S bár az esélytelenek teljes nyugalmával indultam neki, azért ez ott motoszkál legbelül.
3) gondjaim vannak a határidőkkel. S ezzel vissza is kanyarodtam az 1) ponthoz. Bár a pontosság lételemem (pl. utálok késni, de korán érkezni is, ezért mindig igyekszem kiszámolni azt az utolsó pillanatot, amikor még éppen odaérek, de azért a váratlan helyzetekre van benne pici tartalék)Tehát mindig elkészülök, de az oda vezető út sajnos néha igen munkás.

S íme a végeredmény:

Enikő, ezúton is, még egyszer köszönöm a csomagot. Feladtad vele a leckét, hiszen ezek nem igazán az én színeim. Voltak. Mostanra viszont türkiz szerelem lobog a szívemben és nem adnám ezt a medál senkinek. Bár hatalmas a méreteimhez képest, akkor is marad az enyém. Ha kicsit lenyugszom, biztosan alkotok még pár dolgot a csomag többi darabjából, alapanyag van még bőven :))))

Juci, köszönöm a játékot és a kihívást. Hálás vagyok érte nagyon.

2011. december 26.

Karácsony

Az elmúlt napokban nem igazán kerültem gép elé, így elmaradt az én karácsonyi üdvözletem. Jövőre biztos hagyok rá időt, mert olyan jó volt végignézni a blogokat, s mindenütt egy kedves szóba botlani.
Remélem, mindenkinek nagyon kellemesen telt ez a három nap és további örömteli napok jönnek, míg végül beköszönt az év utolsó napja is.
Most, hogy végre gép elé kerültem, gondoltam, megmutatom azokat az ajándékokat, amiket karácsonyra készítettem.
Én sem maradhattam ki a sorból, így nővéremnek készítettem ezt a karkötőt:
Babrának ezúton is köszönöm a segítséget.
Nagymamámnak készült ez az apróság:


Párom édesanyját pedig ezzel leptük meg:
Ewa: Elda medál - nagyon köszönöm.


2011. december 23.

Karácsonyi apróságok

Ezek kérésre készültek.
Ezeket pedig kolléga - barátok kapták:




Nyeremény Ewa-tól

Nekem is kedvezett a szerencse Ewa játékán, s ezt a gyönyörűséget vehettem kézhez már tegnap :)))
Ewa, köszönöm szépen, nagy örömet okoztál.

2011. december 20.

Rita játéka - 5. ajándékom

December 10én volt Györgyi születésnapja. Sajnos én megcsúsztam kicsit a küldéssel, ezért reggel borítékolás előtt készítettem futtában pár képet az ékszerről, ezért lettek ilyenek a fotók, de azért a lényeg szerintem átjön. (A többiről, ami még a borítékba került (csoki, tea, képeslap és pár gomb) már nem is volt időm képet készíteni.)


Minta: Vezsuzsi - Bódog (R18 helyett R12-re átvariálva - nagyon finom, nőies medál lett így belőle)

2011. december 19.

Kis virágos karkötő

Azért néha fűzök is ...
Ez egy kislánynak készült karácsonyra (ők nem olvassák a blogom, így megmutathatom :))




2011. december 17.

A l'hommage ...

Minden alkalommal, mikor párom azzal áll elő, menjünk koncertre, a gyomrom görcsbe ugrik. Mert nekem egyből a jegyárak jutnak eszembe (én ilyen anyagias típus vagyok, sajnos vagy sem, nézőpont kérdése) és valljuk be őszintén, manapság borsos árakat tudnak szabni egy-egy (szerintem) jobb előadó koncertjének. 
Ilyenkor jön az a mondat, hogy "de hiszen vissza nem térő alkalom, mert ki tudja...". Valóban, ki tudja?

Ma elhunyt Cesaria Evora. 
Szerencsének érzem magam, mert élőben is láthattam őt, hallhattam fantasztikus hangját (ráadásul a Művészetek Palotájában, amit egyébként is nagyon szeretek). 
A világ ma megint szegényebb lett picit ...


2011. december 16.

Képeslapgyár

Tegnap este nekiültem elkészíteni a karácsonyi képeslapokat. Igen, kicsit későn, de még mindig jobb, mint soha, nem igaz? :)
A karácsonyi képeslap küldés számomra olyan hagyomány, amiről nem szívesen mondanék le. Az sms, az e-mail eltűnik, de egy képeslap azért jó pár napig szem előtt van.

Íme az első adag:


2011. december 13.

Beads Perles

Óriási megtiszteltetés ért: Arantxa interjút kért tőlem. Nagyon meg vagyok illetődve, főleg, ha végignézem azok névsorát, akikkel hasonló interjú készült már.

Aki kíváncsi az interjúra, itt elolvashatja:

http://beads-perles.blogspot.com/2011/12/sviro-kreativ-kuckoja.html

Ha esetleg valaki nem tud sem angolul, sem spanyolul, de érdekelné az interjú, írjon nekem, szívesen megküldöm a magyar fordítást.

Ezúton szeretném megköszönni minden gyöngyös lánynak, hogy tanulhatok tőletek és ihletet meríthetek a munkáitokból.
Arantxa, thank you for your kindness.

2011. december 12.

Újabb szemüvegtartó

Gabriella napra készült, édesanyám egyik kolléganője részére:
Gabi, remélem, tetszik :) Boldog névnapot!

2011. december 2.

JÁTÉK! - ÚJ ÉKSZER AZ ÚJ ÉVRE!

Igazán érdekes játékra jelentkeztem a Gyöngyzugban. Perl-Eni lett a párom, ezeket kaptam tőle:
Ezek felhasználásával kell ékszert készítenem magamnak. Hogy mi lesz belőle? December 31-én meglátjátok :)
Juci, köszönöm a játékot!
Enikő honlapján meg megleshetitek, én miket küldtem neki, itt.

2011. november 28.

Adventi koszorú

Idén valami egészen mást akartam, mint a hagyományos. Gondoltam egy merészet, és eldöntöttem, idén nem veszek semmit, annyi minden van itthon, biztosan ki tudok hozni belőle valamit. Kihúzogattam a fiókokat, benéztem a polcok és dobozok mélyére, előkerült barkácsfilc, csillámos filc, mécsestartó, narancs szeletek, ánizs. Na jó, a sisalt és a szalagot végül vettem. A végeredmény pedig:

Egy biztos: merőben eltér a hagyományos koszorúktól. És végülis, ez volt a cél.

Csajok, bár nem voltam igazán formában szombaton, köszönöm a jó hangulatot, a kakaót és kalácsot, a barátságotok.

2011. november 26.

Rita játéka - 4. ajándékom

Novemberben két szülinapos is volt, Teca ma ünnepel. Mivel már bontotta az ajándékokat, megmutathatom, én mit készítettem neki:



2011. november 25.

Rita játéka - 3. ajándékom

Ezúttal Ágin volt a sor. Amikor megláttam a blogján, hogy szereti a dobozokat, úgy gondoltam, egy régóta listás alkotás kerül terítékre. Amióta Dalma dobozát megláttam, szerettem volna megfűzni - ilyen lett:



Minta: Julia S. Pretl - thanks

A kötelező ráadás: saját készítésű képeslap.

2011. november 22.

Sade koncert..

...re megyünk holnap. Már most hangolódom :)))))))))))


Ásvány befoglalás

Ennek az ásványnak a mintázata tetszett meg igazán, de eddig csak rakosgattam ide-oda. Valami egyszerűt szerettem volna készíteni belőle, de valahogy mindig akadt más fűznivaló. A hétvégén már nem raktam többet félre.




2011. november 19.

Kraszna szett

Már nagyon régóta listás volt, most ezt sem halogattam tovább:



Minta: Berjo - Kraszna - Ezúton is köszönöm!

2011. november 15.

Befoglalás heringgel

A rivoli színébe szerelmesedtem bele:

Minta: Vyolina

2011. november 10.

Szemüvegtartó

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem minden alkalommal komoly fejtörést okoz, mivel ajándékozhatnám meg édesapámat. Igazán megörültem, mikor eszembe jutott, hogy készíthetnék neki egy szemüvegtartót. Kérdeztem párom, szerinte milyen ötlet, nagyokat helyeselt, annyit mondott, hogy azért a színnel vigyázzak. Nagy lelkesen nekiálltam, gyöngyhorgolással készítettem (mi mással? :))), majd mikor elkészült, boldogan vittem a páromnak mutatni. Aztán jól lefagyott a mosoly az arcomról, amikor az arcára pillantottam.
- Mi nem jó rajta? - kérdeztem.
- Hát, a gyöngyök.
- Mi van?
- Az nem olyan pasis.
- A színe?
- Nem, úgy az egész.
- De akkor miért nem mondtad már az elején?
- Mert nem gondoltam, hogy ilyen lesz.
- Mi van?

Szóval, ezen elbeszélgettünk még egy kicsit, aztán sóhajtottam egy nagyot és ismét gondolkodóba estem. Ha nem gyöngyből, akkor vajon miből készíthetnék szemüvegtartót? Jött az ötlet, vettem bőrszíjat. Íme a végeredmény:
Szerencsére tetszett apának, azonnal be is fogta :))

Azért a másik sem veszett kárba, édesanyámnak megtetszett, hát ő kapta meg:

2011. november 6.

Barna-türkiz medál

Az úgy volt, hogy tegnap este barátokkal szórakozni mentünk (pontosabban Ricsi elmaradt meglepetés buliját pótoltuk be:)). Tudtam, hogy fél 6kor kell indulnunk, hát fél 5kor leültem az ékszeres dobozom elé, nézegettem, mit vegyek fel este (igen, néha az ékszerhez választom a ruhát, s nem fordítva :)). Fél perc alatt eldöntöttem, hogy ezt a gyűrűmet veszem fel, ez gyorsan ment, de nem találtam hozzá illő medált vagy fülit. Akárhogy is párosítgattam, semmi nem illett hozzá.
Így kénytelen voltam összedobni egyet, ilyen lett:


S bármilyen hihetetlen, fél 6kor útra készen álltam az ajtóban.

2011. november 5.

Varrósuliban voltam

Az úgy volt, hogy néhány évvel ezelőtt, karácsonyra varrógépet kaptam a páromtól. Valószínűleg azért, mert akkoriban igen sokat emlegettem, mennyire jó lenne megtanulni varrni! Így aztán a csomagolópapír leple alól egy Toyota RS2000 varrógép bukkant elő. Hűűű, meg azta! 
A kezdeti lelkesedés hamar alább hagyott. A gép ritkán akarta azt, amit én: gubancolta a cérnát, húzta az anyagot, gyorsabban varrt, mint szerettem volna, vagyis nem igazán találtuk a közös nyelvet (ennek persze semmi köze nem volt ahhoz, hogy lusta voltam végigolvasni a nem túl vékony használati útmutatót és azt gondoltam, hogy én ezt IQ-ból is tudni fogom). 
Aztán már kezdtem tőle félni. Mert mi van, ha véletlenül az ujjam a tű alá kerül? És ha nem tudom egyenesen tartani az anyagot? És ha eltöröm a tűt? A gép szépen, lassan, de annál határozottabban beköltözött a szekrény alsó polcára. Néhanap, mikor rápillantottam, elfogott a lelkiismeret furdalás, hogy oda száműztem, de mindannyiszor elhessentettem a gondolatot.
Aztán rátaláltam a varrohaz.hu oldalra. Szerveznek varró tanfolyamokat is, sőt! Ízelítő gyanánt ingyenes, kétórás bevezetőt is kaphatunk a varrás rejtelmeiből. Gondoltam, ennél jobb alkalmam nem lesz megbarátkozni a géppel, hát mentem. És ezzel a tűpárnával tértem haza (tudom, nem éppen egy remekmű, de én most igazán büszke vagyok rá):
Meg a lelkesedés is újra visszatért :) Azt hiszem, ideje leporolni a gépet és helyet  keresni neki a barkács asztalon :))))

2011. október 31.

Körbe-körbe, karikába

Amikor először megláttam, azonnal tudtam, hogy ilyen nekem is kell. Aztán Babra megmutatta a saját változatát és végem volt. Nem akartam ugyanolyat (pedig az milyen gyönyörű!), kitaláltam, hogy nekem valami finom, nőies, üde színösszeállításom lesz.
Hát, sok mindent lehetett rá mondani, de ezek közül egyiket sem. Borzasztó lett. Így megértettem, Babra miért mondta, mennyire nehéz volt színeket választania. Nekem is az volt. Ráadásul az első változatot látva nem tetszettek az oldalra felfűzött drop-ok sem.
Hát vettem egy nagy levegőt, meg az ollót és kezdtem újra. Az eredeti 7 teklával készül, nekem 6 teklával is tetszik, így sem kicsi darab. Oldalra a drop helyett 8/0 kása került. Ilyen lett:



Összességében szerintem harmonikus lett, jók a színek, de valahogy ... mégsem vagyok elégedett. Nem találom magamat ebben az ékszerben :( Éreztetek már hasonlót?

Minta: trytobead - Round & round

2011. október 30.

Kék kígyó

Mit is mondhatnék? Bejött nekem a gyöngyhorgolás. Ez most barátnőm születésnapjára készült,




Andi, Isten éltessen sokáig!