... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2011. január 2.

Gondolatok az új év kapcsán

Idén nővéremék jöttek hozzánk az év utolsó napján, hogy velünk köszöntsék az új évet. Délután pogácsát sütöttünk, párom pedig próbálgatta az új objektív gyűrűket, amiket nemrég vettünk a fényképezőgéphez (állítólag nagyon hasznosak lesznek nekem is az ékszereim fotózásához :)). Íme az egyik kép, ami született :

Számomra minden szilveszter éjszaka különösnek tűnik. Az emberek önfeledten ünnepelnek, koccintanak és fogadalmakat tesznek. A magam részéről nem hiszek ezen fogadalmak tartósságában, így aztán nem is szoktam élni ennek a szokásnak.
Azonban ez a szilveszter más volt, mint a többi. Félreértés ne essék, fogadalmat most sem tettem. Viszont lettek céljaim. Végre, életemben először sikerült megfogalmaznom önmagamnak, mit is szeretnék megtenni 2011-ben: szeretném megtalálni önmagam.
Különösen hangzik? Elsőre talán igen, de biztos vagyok benne, hogy mindenki megélt már valami hasonlót. Én jó ideje érzem, hogy elvesztem. Nem találom a helyem. Egy nagy rohanás az életem. Eleget teszek elvárásoknak (akár valósak, mint pl. határidőre befizetem a számlákat, időben megjelenek az értekezleteken, szépen parkolok az autómmal, hogy más is beférjen a mellettem lévő parkolóhelyre; akár csak én képzelem annak azokat, mint pl. megveszem a reklám sugallta sampont, mert szeretném hinni, attól valóban dúsabb lesz vékonyszálú hajam vagy éppen mérhetetlenül vágyódóm egy méregdrága belvárosi kozmetika iránt, mert jókat olvastam róla és bár egy vagyon a kezelés, de biztosan sokkal szebb lennék tőle, vagy éppen igyekszem tökéletesnek lenni, s végül teljesen kikészülök, mikor ez nem sikerül). Igyekszem tartani felgyorsult világunk tempóját. Nem tudom, csak nekem olyan nehéz-e ez, de eddigi életem 34 éve alatt még sosem éreztem ennyire biztosan, hogy csak asszisztálok a saját életemhez, de valójában nem én élem azt.
Szóval, 2011-ben szeretnék fordítani ezen. Igyekszem megtudni, ki is vagyok valójában, mi tesz boldoggá, mik a valódi örömök, mi éltet és miért szeretnék élni. Nem kell félni, ez a blog megmarad a gyöngyöknek, nem erről a "kutatásról", útkeresésről fog szólni. Azt hiszem, ha majd erről támad kedvem írni, annak nyitok egy másik blogot. De addig még rá kell jönnöm, az vajon örömet szerezne-e? :)))))))))

Remélem, ez az év mindenki számára valóra vált álmokat, reményeket. Őszinte szívvel kívánom mindenkinek.

8 megjegyzés:

  1. Gyönyörű gondolatok, tiszteletre méltó elhatározás! Szívből kívánom, hogy sikerüljön megvalósítani!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Én is szorítok neked Ildi! És főleg azért, mert nekem is volt (néha még most is tart) ez a periódus. A gyöngyözésben végül megtaláltam (néha elveszítem azért) magamat és igyekszem a csapáson maradni, hogy el ne vesszek újra. De annyira magamra ismertem abban amit írtál. Annyira jól megfogalmaztad azt amit éreztem pár évvel ezelőtt. Nekem ez sose sikerült! Úgyhogy csak gratulálni tudok ehhez. :) És remélem majd megírod milyen csapást találtál magadhoz! :)

    VálaszTörlés
  3. Én kérem szépen, azon túl, hogy elérzékenyültem a sorok olvastán, csak azt tudom mondani: ha a barátok - köztük remélem, én is - csak kicsit is tudunk segíteni az útkeresésben és a MEGTALÁLÁSBAN, hát ott vagyunk, leszünk melletted, mögötted. HAJRÁ! És nem kell mindig a megfelelés :)

    VálaszTörlés
  4. Ja, egyébként üzenem Ricsinek: bármi is legyen az az objektív gyűrű, csudajó fotót lehet velük készíteni! :) És nagyon várom a képeket, az év majd' minden napján csodálatos alkotásaidról.

    VálaszTörlés
  5. Hidd el nagyon sokan vannak úgy mint Te. Nem könnyű élni ebben a felgyorsult világban. De túl kell lépni a gondokon, még ha ez nem is könnyű, és arra gondolni, hogy sokaknak még ilyen életük sincs. (Árvák, hajléktalanok, nyomorékok.) Ne keseredj el! Lesznek szebb napok is. A telet egyébként is nehezebb elviselni, mert hideg van, állandóan öltözködni kell, takarítani a latyaktól. Ha szebb lesz az idő, Te is vidámabb leszel. Kitartás!

    VálaszTörlés
  6. Amit leírtál az mind a valóságon alapszik. De tudd, hogy mindig melletted fognak állni, akik szeretnek, köztük elsőként én is és a család is. A mélypontról nehéz továbblépni. Nagyon sok erő és kitartás szükséges ennek eléréséhez. Az is biztos, hogy tudatosuljon Benned, NEM VAGY EGYEDÜL!
    Puszillak: Anyu

    VálaszTörlés
  7. Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön! Nem egyszerű célt választottál, de nagyon értékeset.
    Hmm, annyira ismerős ez az érzés...ja és BUÉK! :)

    VálaszTörlés
  8. Drága Hugim! Ha én ezt a bejegyzést előbb olvasom...
    Legközelebbi találkozásunkkor adok Neked valamit, ami segíteni fog Neked ebben. :)

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!