... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2011. január 23.

Nővérem névnapjára

készült ez a karkötő. Mivel Tesóm kedveli a kék színt, én meg a kék-barna párosítást, a színeket könnyű volt kiválasztani:

Eddig nem voltam peyote fan, de most úgy érzem, lesz folytatás, mert a végeredmény megéri az aprólékos munkát.
A karkötő másik érdekessége a kapocs. Egészen tavaly karácsonyig még hallani sem hallottam erről a motívumról. Tesóm nyakában láttam meg és ő mesélte el a történetet, hogy ez valójában mi is és hogy ő mennyire vágyott már egy ilyen védő motívumra. január második hetében pedig egy gyöngyös beszerző utam során rábukkantam erre a kapocsra. A véletlen műve volt, de én biztos voltam benne, hogy azért kellett arra vetődnöm, hogy ezt megtaláljam. És még színben is passzolt ! :)))
Nagy volt az öröm és a mosoly nekem volt ajándék.

4 megjegyzés:

  1. Szia Ildikó!
    Nagyon szép lett és valóban jó a szín párositás.Biztos boldogá teszed nővéredet ezzel a gyönyörűséggel!

    P.s.lehet tudni hol találtál rá a kapocsra?

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű, a nővéred kedvence lesz!!!!

    VálaszTörlés
  3. Anyááám, nekem ezt tízezer évbe tellene elkészíteni. Kicsi koromban :) mindig azt hittem, hogy barna-kék az nem szép együtt, de tévedtem! Nekem olyan királynősen fenséges ez karkötő.

    VálaszTörlés
  4. Naggggyon szép!!! Imádom a peyotot!!

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!