... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2011. augusztus 14.

Miből lesz a cserebogár?

Zsófy indította játékban Szikati gondolt rám, amit ezúton is köszönök.

Hogy nálam miként kezdődött? Mivel nem hiszek a véletlenekben, azt kell mondanom, sorsszerű volt az első találkozásom a gyöngyökkel. 2008. tavaszán költöztünk Érdre, sokáig ismerkedtünk a várossal. Nyár végén újabb autómosót próbáltunk ki. Külső-belső mosást kértünk, mire a srác közölte, hogy az kb. 1 óra, megvárhatjuk vagy vissza is mehetünk az autóért. Vállat vontunk párommal, menjünk, nézzünk körül a környéken. Elindultunk és a második üzlet a Gyöngymánia kis boltja volt. Megnéztem a kirakatot, vonzott. Bementünk, körülnéztünk és kiderült, két hét múlva kezdő tanfolyam indul. Az első órán spirált fűztünk, ilyen lett az enyém:

(most persze javítgathatnám a kép minőségét is, de mivel az meg a blogos kezdetekre emlékeztet, inkább hagyom így :))

Hát, nálam így kezdődött. Volt peyote és herring, de a raw óráról lemaradtam, azóta is nagyon sajnálom. Az igazi áttörés 2009-ben jött, mikor az osztályom átköltözött Törökbálintra, a Kreatív Ötletháztól egy karnyújtásnyira. Innen pedig már nem volt megállás.
Mivel ez a játék gyorsan terjed a neten, így a következő kedves személyeknek adnám át:
Ágota
Almada
Zsófi
Piky

4 megjegyzés:

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!