Ezúton szeretném tudatni minden kedves Látogatómmal, hogy számomra a gyöngyfűzés a hobbi. Van nekem egy munkahelyem is, olyan feladattal, ami egész embert kíván, de emellett esténként - éjjelente hódolok eme szenvedélyemnek. Olyan alkotó vagyok, aki nem tud azonnal alkotni. Időre van szükségem, hogy megszülessen bennem az elképzelés, jöjjön az ihlet és igen, én lebontom, ha nem tetszik, nem egyszer, nem kétszer, mindaddig, míg teljes egészében nem tetszik, ami kikerül a kezeim közül. Nekem ez nem megy vezényszóra és akkor, azonnal, mert valaki azt szeretné. Cserébe ezért a várakozásért a Kedves Megrendelő minőségi ékszert kap. Meg gondos csomagolást, a megígért határidőre történő postára adást. Meg egy kis darabot a szívemből.
Szeretnék megkérni mindenkit, aki úgy érzi, nem tud várni, vagy nem hiszi el nekem, hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel foglalkozom a rendelésével, az ne kérjen tőlem ékszert.
Mindezt kérem azért, mert soha többet nem szeretnék olyan leveleket és üzeneteket olvasni, amiben valaki azzal vádol, hogy hazudok, mert nem is adtam fel a csomagot, hiába állítom. Vagy éppen lebénáz, mert biztosan rosszul címeztem meg a borítékot, s ezért nem érkezik meg. Vagy hogy barom lennék, mert ajánlottan adtam fel a csomag
ot ("Én simán feladom elsőbbségivel,és mások is,és megkapom időbe.Nem ajánlottan,mert hülyeség!!!Egy nagy baromság!!!"). Értem én, hogy mindenkinek lehet rossz órája / napja / hete / hónapja / éve, de nem szeretnék többet én a céltábla közepén álldogálni. Még akkor sem, ha a tortúra végén (amikor kiderül, hogy a postás rossz helyre dobta be a csomagot) van egy "ne haragudj!"
Nem haragszom én senkire, de féltem a lelkem. Mert az ilyen történések mély nyomot hagynak bennem. Köszönöm, ha lehetővé teszitek, hogy ez a hobbi maradhasson az, aminek indult: örömforrás.