... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2011. december 17.

A l'hommage ...

Minden alkalommal, mikor párom azzal áll elő, menjünk koncertre, a gyomrom görcsbe ugrik. Mert nekem egyből a jegyárak jutnak eszembe (én ilyen anyagias típus vagyok, sajnos vagy sem, nézőpont kérdése) és valljuk be őszintén, manapság borsos árakat tudnak szabni egy-egy (szerintem) jobb előadó koncertjének. 
Ilyenkor jön az a mondat, hogy "de hiszen vissza nem térő alkalom, mert ki tudja...". Valóban, ki tudja?

Ma elhunyt Cesaria Evora. 
Szerencsének érzem magam, mert élőben is láthattam őt, hallhattam fantasztikus hangját (ráadásul a Művészetek Palotájában, amit egyébként is nagyon szeretek). 
A világ ma megint szegényebb lett picit ...


3 megjegyzés:

  1. Nagy kedvencünk,nagyon sajnálom hogy mi nem láttuk élőben!

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus enekesno volt .En is lattam ot eloben itt nalunk , Robert Michaels volt a masik aki oruletesen jo gitaros.
    O azon keves enekes koze tartozott akik szovbol enekeltek.
    Az en nagy kedvencem tole a Consedjo c.dal
    O meg azok koze a muveszek koze tartozott ahol nem az szamitott mekkora a derekboseg hanem a hang szamitott.. Kar erte nagyon :(

    VálaszTörlés
  3. Nem tudtam, hogy elment, most összetört kicsit a szívem... Amy gondolatmenetét folytatva: nem is úgy ment el, hogy évtizedek óta az összekoncertezett millióin ült - ha jól tudom, novemberben még koncertet adott. Egy csoda volt az a nő! Csak az vigasztal, hogy a dalait nem vitte magával.

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!