... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2011. január 30.

Fánk

Úgy döntöttem, idén több olyan dolgot is kipróbálok, amit eddig még sosem csináltam. Így voltam a fánk sütéssel is, ma nekiduráltam magam:




Megérte dolgozni vele (annyira nem is volt sok munka vele :)), nagyon fini lett.
Recept: Kifőztük - nagyon köszönöm!

Pif érkezett Gigitől

Megkaptam Gigitől is a Pif ajándékot:
Nagyon köszönöm!

2011. január 26.

Zavarban

Múlt héten két meglepetés is ért:
1. kaptam egy levelet, amiben egy igen kedves, de számomra ismeretlen lány megkérdezte, tartok-e gyöngyfűző órákat? Igen meglepődtem, mert váratlanul ért, de egyben elismerés is, aminek nagyon örülök, mert bizonytalan korszakomat élem.
2. kaptam egy díjat is. Zsófi nemrégen talált rám, mégis nekem ajánlotta ezt a díjat:
Mindkettőtöknek nagyon köszönöm!

2011. január 24.

Négyzet Ágnes napra

Egy kedves kollégámnak készült ez a medál, nagyon szerettem fűzni. Bár a minta 60 db gyöngyöt ír, valójában 96 db kell hozzá, kénytelen voltam kipótolni a színjátszós sötét csisziket más színnel. Így aztán sikerült egy kétoldalas medált készítenem. Bőr szíjra tettem, nagyon tetszik. Szerencsére a nap is kisütött, így sikerült megörökíteni a sötét gyöngyök irizálását.


Minta: Arduinna - Ezúton is köszönöm.

2011. január 23.

Nővérem névnapjára

készült ez a karkötő. Mivel Tesóm kedveli a kék színt, én meg a kék-barna párosítást, a színeket könnyű volt kiválasztani:

Eddig nem voltam peyote fan, de most úgy érzem, lesz folytatás, mert a végeredmény megéri az aprólékos munkát.
A karkötő másik érdekessége a kapocs. Egészen tavaly karácsonyig még hallani sem hallottam erről a motívumról. Tesóm nyakában láttam meg és ő mesélte el a történetet, hogy ez valójában mi is és hogy ő mennyire vágyott már egy ilyen védő motívumra. január második hetében pedig egy gyöngyös beszerző utam során rábukkantam erre a kapocsra. A véletlen műve volt, de én biztos voltam benne, hogy azért kellett arra vetődnöm, hogy ezt megtaláljam. És még színben is passzolt ! :)))
Nagy volt az öröm és a mosoly nekem volt ajándék.

2011. január 21.

Ice Tea

A mostani nagy kedvenc! Bronz kásából és chalk white swariból. A kapoccsal nem vagyok még megelégedve, de egyelőre jobb szeretném hordani, mint szétbontani :))) Pedig nem is vagyok karkötős típus ...

Ééééés ... szettesedni látszik, mert már gyűrűt is készítettem hozzá:

Szilvi, köszönöm a segítséget!

2011. január 20.

Tekla karkötő

Már régóta szerettem volna megfűzni ezt a karkötőt, de most, hogy itt van a kezemben, nem vagyok boldog tőle:

8 mm-s tekla túl nagynak tűnt, így én 6 mm-sel készítettem, de nekem így is nehéznek tűnik, bár kézen nagyon jól mutat. Még hezitálok, lebontsam-e?

2011. január 19.

Pif Ágotának

Ágota is jelezte, hogy megkapta az ajándékom, az ő tányérja ilyen lett:

A könyvjelzőjén a bogyó pedig ilyen:
Ágota azt mondta, hogy erről az ajándékról az a mese jut eszébe, amiben a lány hozott is ajándékot, meg nem is. Az én ajándékomra adaptálva: gyöngyös is, meg nem is :))

2011. január 14.

Pif ajándékom Krisztának

A héten végre feladtam a Pif ajándékokat, Kriszti jelezte, hogy ma megérkezett hozzá. Ezt a tányért készítettem neki:

Miután a doboz teljes tartalmát nem fényképeztem le, most kölcsönveszem Kriszta képét, hogy meg tudjam mutatni, miket küldtem:


Kriszta, ezúton is köszönöm a kedves soraid.

2011. január 13.

Rózsaszín álom

Az egyik kolléganőmnek ma volt a névnapja. Csak abban voltam biztos, hogy valami rózsaszínes - lilás dolgot szeretnék készíteni neki, mert egyrészt nagyon szereti ezeket a színeket, másrészt jól is áll neki. Így aztán kipakoltam az összes ilyen árnyalatú gyöngyöm és ez lett belőle:
A kép nem tökéletes, mert reggel kellett lekapnom és a fényviszonyok, ugye ...
Igazán büszke vagyok magamra, hogy minta nélkül, csak úgy, magamtól meg tudtam alkotni ezt fülbevalót :)

2011. január 12.

Ajándékba kaptam

Múlt pénteken egy számomra kedves gyöngyös boltban utókarácsonyi partin voltam, ahol mindenki készített valami ajándékot, amit aztán kisorsoltunk egymás között. Nekem ezt a karkötőt "kedvezte a szerencse":
Ebben az a különös, hogy éppen karácsony előtt nézegettem ezt a mintát és el is döntöttem, megfűzöm. És éppen ebben a színben! Bárkitől is kaptam, hálásan köszönöm!
Én egy fülit készítettem, amiről persze nem készült  kép, mert nem volt olyan idő. 

2011. január 9.

Ciklámen

Ismét valami gyönyörűségre bukkantunk, mikor hétvégén visszavittük a fenyőt a kereskedésbe. Még sosem láttam ilyen cikláment, remélem, megmarad nálunk:

2011. január 8.

Bejke

Illetve majdnem Bejke, mert egy pirinyót változtattam rajta. A csúcsokban a 8/0 helyett én 3 db 15/0 kását tettem. Így persze most az egész medál egy 15/0 kásán lóg, majd kiderül, mennyire bírja :)


Drága Tiszi karácsonyi ajándéka volt ez a minta. Köszönöm!

2011. január 5.

Még egy kis lelki ...

Nagyon köszönöm az előző bejegyzésemhez fűzött szavaitokat, nagyon jól esett.

Bevallom, miután végigolvastam mindet, megkérdeztem a párom, tényleg ennyire negatívra sikeredett-e a bejegyzésem? Ő pedig azt válaszolta, hogy mivel ő ismer engem, tudja, miről szól és egy csepp keserűséget sem lát benne.
Így aztán, szeretném, ha tudnátok, hogy én egyáltalán nem vagyok sem depressziós, sem bús :)) Épp ellenkezőleg! Engem feldob a felismerés és hogy rájöttem, tennem kell valamit és akarok is tenni. Szóval, aggodalomra semmi ok, három napja ismét gőz erővel fűzök, remélem, hétvégén fény is lesz, hogy fényképezni tudjak :))

2011. január 2.

Gondolatok az új év kapcsán

Idén nővéremék jöttek hozzánk az év utolsó napján, hogy velünk köszöntsék az új évet. Délután pogácsát sütöttünk, párom pedig próbálgatta az új objektív gyűrűket, amiket nemrég vettünk a fényképezőgéphez (állítólag nagyon hasznosak lesznek nekem is az ékszereim fotózásához :)). Íme az egyik kép, ami született :

Számomra minden szilveszter éjszaka különösnek tűnik. Az emberek önfeledten ünnepelnek, koccintanak és fogadalmakat tesznek. A magam részéről nem hiszek ezen fogadalmak tartósságában, így aztán nem is szoktam élni ennek a szokásnak.
Azonban ez a szilveszter más volt, mint a többi. Félreértés ne essék, fogadalmat most sem tettem. Viszont lettek céljaim. Végre, életemben először sikerült megfogalmaznom önmagamnak, mit is szeretnék megtenni 2011-ben: szeretném megtalálni önmagam.
Különösen hangzik? Elsőre talán igen, de biztos vagyok benne, hogy mindenki megélt már valami hasonlót. Én jó ideje érzem, hogy elvesztem. Nem találom a helyem. Egy nagy rohanás az életem. Eleget teszek elvárásoknak (akár valósak, mint pl. határidőre befizetem a számlákat, időben megjelenek az értekezleteken, szépen parkolok az autómmal, hogy más is beférjen a mellettem lévő parkolóhelyre; akár csak én képzelem annak azokat, mint pl. megveszem a reklám sugallta sampont, mert szeretném hinni, attól valóban dúsabb lesz vékonyszálú hajam vagy éppen mérhetetlenül vágyódóm egy méregdrága belvárosi kozmetika iránt, mert jókat olvastam róla és bár egy vagyon a kezelés, de biztosan sokkal szebb lennék tőle, vagy éppen igyekszem tökéletesnek lenni, s végül teljesen kikészülök, mikor ez nem sikerül). Igyekszem tartani felgyorsult világunk tempóját. Nem tudom, csak nekem olyan nehéz-e ez, de eddigi életem 34 éve alatt még sosem éreztem ennyire biztosan, hogy csak asszisztálok a saját életemhez, de valójában nem én élem azt.
Szóval, 2011-ben szeretnék fordítani ezen. Igyekszem megtudni, ki is vagyok valójában, mi tesz boldoggá, mik a valódi örömök, mi éltet és miért szeretnék élni. Nem kell félni, ez a blog megmarad a gyöngyöknek, nem erről a "kutatásról", útkeresésről fog szólni. Azt hiszem, ha majd erről támad kedvem írni, annak nyitok egy másik blogot. De addig még rá kell jönnöm, az vajon örömet szerezne-e? :)))))))))

Remélem, ez az év mindenki számára valóra vált álmokat, reményeket. Őszinte szívvel kívánom mindenkinek.

Ying és yang

Nővéremnek karácsonyra, kulcstartóra: