... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2011. november 28.

Adventi koszorú

Idén valami egészen mást akartam, mint a hagyományos. Gondoltam egy merészet, és eldöntöttem, idén nem veszek semmit, annyi minden van itthon, biztosan ki tudok hozni belőle valamit. Kihúzogattam a fiókokat, benéztem a polcok és dobozok mélyére, előkerült barkácsfilc, csillámos filc, mécsestartó, narancs szeletek, ánizs. Na jó, a sisalt és a szalagot végül vettem. A végeredmény pedig:

Egy biztos: merőben eltér a hagyományos koszorúktól. És végülis, ez volt a cél.

Csajok, bár nem voltam igazán formában szombaton, köszönöm a jó hangulatot, a kakaót és kalácsot, a barátságotok.

2011. november 26.

Rita játéka - 4. ajándékom

Novemberben két szülinapos is volt, Teca ma ünnepel. Mivel már bontotta az ajándékokat, megmutathatom, én mit készítettem neki:



2011. november 25.

Rita játéka - 3. ajándékom

Ezúttal Ágin volt a sor. Amikor megláttam a blogján, hogy szereti a dobozokat, úgy gondoltam, egy régóta listás alkotás kerül terítékre. Amióta Dalma dobozát megláttam, szerettem volna megfűzni - ilyen lett:



Minta: Julia S. Pretl - thanks

A kötelező ráadás: saját készítésű képeslap.

2011. november 22.

Sade koncert..

...re megyünk holnap. Már most hangolódom :)))))))))))


Ásvány befoglalás

Ennek az ásványnak a mintázata tetszett meg igazán, de eddig csak rakosgattam ide-oda. Valami egyszerűt szerettem volna készíteni belőle, de valahogy mindig akadt más fűznivaló. A hétvégén már nem raktam többet félre.




2011. november 19.

Kraszna szett

Már nagyon régóta listás volt, most ezt sem halogattam tovább:



Minta: Berjo - Kraszna - Ezúton is köszönöm!

2011. november 15.

Befoglalás heringgel

A rivoli színébe szerelmesedtem bele:

Minta: Vyolina

2011. november 10.

Szemüvegtartó

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem minden alkalommal komoly fejtörést okoz, mivel ajándékozhatnám meg édesapámat. Igazán megörültem, mikor eszembe jutott, hogy készíthetnék neki egy szemüvegtartót. Kérdeztem párom, szerinte milyen ötlet, nagyokat helyeselt, annyit mondott, hogy azért a színnel vigyázzak. Nagy lelkesen nekiálltam, gyöngyhorgolással készítettem (mi mással? :))), majd mikor elkészült, boldogan vittem a páromnak mutatni. Aztán jól lefagyott a mosoly az arcomról, amikor az arcára pillantottam.
- Mi nem jó rajta? - kérdeztem.
- Hát, a gyöngyök.
- Mi van?
- Az nem olyan pasis.
- A színe?
- Nem, úgy az egész.
- De akkor miért nem mondtad már az elején?
- Mert nem gondoltam, hogy ilyen lesz.
- Mi van?

Szóval, ezen elbeszélgettünk még egy kicsit, aztán sóhajtottam egy nagyot és ismét gondolkodóba estem. Ha nem gyöngyből, akkor vajon miből készíthetnék szemüvegtartót? Jött az ötlet, vettem bőrszíjat. Íme a végeredmény:
Szerencsére tetszett apának, azonnal be is fogta :))

Azért a másik sem veszett kárba, édesanyámnak megtetszett, hát ő kapta meg:

2011. november 6.

Barna-türkiz medál

Az úgy volt, hogy tegnap este barátokkal szórakozni mentünk (pontosabban Ricsi elmaradt meglepetés buliját pótoltuk be:)). Tudtam, hogy fél 6kor kell indulnunk, hát fél 5kor leültem az ékszeres dobozom elé, nézegettem, mit vegyek fel este (igen, néha az ékszerhez választom a ruhát, s nem fordítva :)). Fél perc alatt eldöntöttem, hogy ezt a gyűrűmet veszem fel, ez gyorsan ment, de nem találtam hozzá illő medált vagy fülit. Akárhogy is párosítgattam, semmi nem illett hozzá.
Így kénytelen voltam összedobni egyet, ilyen lett:


S bármilyen hihetetlen, fél 6kor útra készen álltam az ajtóban.

2011. november 5.

Varrósuliban voltam

Az úgy volt, hogy néhány évvel ezelőtt, karácsonyra varrógépet kaptam a páromtól. Valószínűleg azért, mert akkoriban igen sokat emlegettem, mennyire jó lenne megtanulni varrni! Így aztán a csomagolópapír leple alól egy Toyota RS2000 varrógép bukkant elő. Hűűű, meg azta! 
A kezdeti lelkesedés hamar alább hagyott. A gép ritkán akarta azt, amit én: gubancolta a cérnát, húzta az anyagot, gyorsabban varrt, mint szerettem volna, vagyis nem igazán találtuk a közös nyelvet (ennek persze semmi köze nem volt ahhoz, hogy lusta voltam végigolvasni a nem túl vékony használati útmutatót és azt gondoltam, hogy én ezt IQ-ból is tudni fogom). 
Aztán már kezdtem tőle félni. Mert mi van, ha véletlenül az ujjam a tű alá kerül? És ha nem tudom egyenesen tartani az anyagot? És ha eltöröm a tűt? A gép szépen, lassan, de annál határozottabban beköltözött a szekrény alsó polcára. Néhanap, mikor rápillantottam, elfogott a lelkiismeret furdalás, hogy oda száműztem, de mindannyiszor elhessentettem a gondolatot.
Aztán rátaláltam a varrohaz.hu oldalra. Szerveznek varró tanfolyamokat is, sőt! Ízelítő gyanánt ingyenes, kétórás bevezetőt is kaphatunk a varrás rejtelmeiből. Gondoltam, ennél jobb alkalmam nem lesz megbarátkozni a géppel, hát mentem. És ezzel a tűpárnával tértem haza (tudom, nem éppen egy remekmű, de én most igazán büszke vagyok rá):
Meg a lelkesedés is újra visszatért :) Azt hiszem, ideje leporolni a gépet és helyet  keresni neki a barkács asztalon :))))