... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2011. december 31.

Új ékszer az új évre - Gyöngyzug játék

Már többször szemeztem a gyöngyzugos játékokkal, mikor megfogadtam, hogy a következőre én is jelentkezem. Így aztán mikor megjelent a felhívás, gondolkodás nélkül hagytam a bejegyzésem, lesz, ami lesz.
Nos, így utólag elmondhatom, hogy nem bizonyult ez rossz döntésnek, de igen sokat tanultam magamról az elmúlt hetek folyamán:
1) ahogy a munkámban is, hajlamos vagyok túlvállalni magam. Azon túl mind a 24-i, mind a 25-i éjszakám még karácsonyi ajándékok készítésével telt, a játékra csak tegnap kezdtem el készülődni. Holott a gyöngyök már december 3. óta szemeztek velem a munkaasztalomon.
2) bár a munkában nagyon is igaz rám, hogy teher alatt sokkal jobban teljesítek, úgy ez a gyöngyözésre egyáltalán nem igaz. Rémít és nyomaszt, hogy nekem ebből most KELL készítenem valamit. És ezt csak tetézi az a tudat, hogy az elkészült alkotásokat valaki zsűrizni is fogja. S bár az esélytelenek teljes nyugalmával indultam neki, azért ez ott motoszkál legbelül.
3) gondjaim vannak a határidőkkel. S ezzel vissza is kanyarodtam az 1) ponthoz. Bár a pontosság lételemem (pl. utálok késni, de korán érkezni is, ezért mindig igyekszem kiszámolni azt az utolsó pillanatot, amikor még éppen odaérek, de azért a váratlan helyzetekre van benne pici tartalék)Tehát mindig elkészülök, de az oda vezető út sajnos néha igen munkás.

S íme a végeredmény:

Enikő, ezúton is, még egyszer köszönöm a csomagot. Feladtad vele a leckét, hiszen ezek nem igazán az én színeim. Voltak. Mostanra viszont türkiz szerelem lobog a szívemben és nem adnám ezt a medál senkinek. Bár hatalmas a méreteimhez képest, akkor is marad az enyém. Ha kicsit lenyugszom, biztosan alkotok még pár dolgot a csomag többi darabjából, alapanyag van még bőven :))))

Juci, köszönöm a játékot és a kihívást. Hálás vagyok érte nagyon.

2011. december 26.

Karácsony

Az elmúlt napokban nem igazán kerültem gép elé, így elmaradt az én karácsonyi üdvözletem. Jövőre biztos hagyok rá időt, mert olyan jó volt végignézni a blogokat, s mindenütt egy kedves szóba botlani.
Remélem, mindenkinek nagyon kellemesen telt ez a három nap és további örömteli napok jönnek, míg végül beköszönt az év utolsó napja is.
Most, hogy végre gép elé kerültem, gondoltam, megmutatom azokat az ajándékokat, amiket karácsonyra készítettem.
Én sem maradhattam ki a sorból, így nővéremnek készítettem ezt a karkötőt:
Babrának ezúton is köszönöm a segítséget.
Nagymamámnak készült ez az apróság:


Párom édesanyját pedig ezzel leptük meg:
Ewa: Elda medál - nagyon köszönöm.


2011. december 23.

Karácsonyi apróságok

Ezek kérésre készültek.
Ezeket pedig kolléga - barátok kapták:




Nyeremény Ewa-tól

Nekem is kedvezett a szerencse Ewa játékán, s ezt a gyönyörűséget vehettem kézhez már tegnap :)))
Ewa, köszönöm szépen, nagy örömet okoztál.

2011. december 20.

Rita játéka - 5. ajándékom

December 10én volt Györgyi születésnapja. Sajnos én megcsúsztam kicsit a küldéssel, ezért reggel borítékolás előtt készítettem futtában pár képet az ékszerről, ezért lettek ilyenek a fotók, de azért a lényeg szerintem átjön. (A többiről, ami még a borítékba került (csoki, tea, képeslap és pár gomb) már nem is volt időm képet készíteni.)


Minta: Vezsuzsi - Bódog (R18 helyett R12-re átvariálva - nagyon finom, nőies medál lett így belőle)

2011. december 19.

Kis virágos karkötő

Azért néha fűzök is ...
Ez egy kislánynak készült karácsonyra (ők nem olvassák a blogom, így megmutathatom :))




2011. december 17.

A l'hommage ...

Minden alkalommal, mikor párom azzal áll elő, menjünk koncertre, a gyomrom görcsbe ugrik. Mert nekem egyből a jegyárak jutnak eszembe (én ilyen anyagias típus vagyok, sajnos vagy sem, nézőpont kérdése) és valljuk be őszintén, manapság borsos árakat tudnak szabni egy-egy (szerintem) jobb előadó koncertjének. 
Ilyenkor jön az a mondat, hogy "de hiszen vissza nem térő alkalom, mert ki tudja...". Valóban, ki tudja?

Ma elhunyt Cesaria Evora. 
Szerencsének érzem magam, mert élőben is láthattam őt, hallhattam fantasztikus hangját (ráadásul a Művészetek Palotájában, amit egyébként is nagyon szeretek). 
A világ ma megint szegényebb lett picit ...


2011. december 16.

Képeslapgyár

Tegnap este nekiültem elkészíteni a karácsonyi képeslapokat. Igen, kicsit későn, de még mindig jobb, mint soha, nem igaz? :)
A karácsonyi képeslap küldés számomra olyan hagyomány, amiről nem szívesen mondanék le. Az sms, az e-mail eltűnik, de egy képeslap azért jó pár napig szem előtt van.

Íme az első adag:


2011. december 13.

Beads Perles

Óriási megtiszteltetés ért: Arantxa interjút kért tőlem. Nagyon meg vagyok illetődve, főleg, ha végignézem azok névsorát, akikkel hasonló interjú készült már.

Aki kíváncsi az interjúra, itt elolvashatja:

http://beads-perles.blogspot.com/2011/12/sviro-kreativ-kuckoja.html

Ha esetleg valaki nem tud sem angolul, sem spanyolul, de érdekelné az interjú, írjon nekem, szívesen megküldöm a magyar fordítást.

Ezúton szeretném megköszönni minden gyöngyös lánynak, hogy tanulhatok tőletek és ihletet meríthetek a munkáitokból.
Arantxa, thank you for your kindness.

2011. december 12.

Újabb szemüvegtartó

Gabriella napra készült, édesanyám egyik kolléganője részére:
Gabi, remélem, tetszik :) Boldog névnapot!

2011. december 2.

JÁTÉK! - ÚJ ÉKSZER AZ ÚJ ÉVRE!

Igazán érdekes játékra jelentkeztem a Gyöngyzugban. Perl-Eni lett a párom, ezeket kaptam tőle:
Ezek felhasználásával kell ékszert készítenem magamnak. Hogy mi lesz belőle? December 31-én meglátjátok :)
Juci, köszönöm a játékot!
Enikő honlapján meg megleshetitek, én miket küldtem neki, itt.