... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2012. május 5.

Szombat esti zene

Nem tagadom, vannak különös dolgaim. 
Volt már Veletek olyan, hogy elképzeltétek, vajon ha egy film Rólatok szólna, életetek milyen pillanatai jelennének meg benne? Én nagyon kedvelem ezt a játékot. Még gimis koromban kezdődött, mikor újdonság volt, hogy a suliba utazni kellett. Napi egy óra oda, egy óra vissza. Hol olvastam, hol barátokkal dumcsiztunk, de voltak holtidők. Mikor egymagam ültem buszon, trolin, metrón és csak bámultam ki a fejemből. Ilyenkor visszavonultam a fantázia világomba és írtam életem filmjének forgatókönyvét, elképzeltem a snitteket, jelenteket. 
Minden filmben vannak vágóképek. Amikor nincs beszéd, csak a főszereplőt látjuk, amint utazik, telik az idő. Mint pl. a Sztárom a párom filmben Hugh Grant sétál végig a Notting Hillen, s közben eltelik egy év. Ilyenkor van valami aláfestő zene. Nekem is kellettek olyan zenék, amik passzoltak az aktuális hangulatomhoz. 

Pár évvel ezelőtt vált kedvencemmé a következő zene. Leginkább a tavaszi és nyári időszakokra lehetne jól használni. Merthogy a napsütésről szól. Melegséget és boldogságot varázsol a szívembe. Szerintem príma aláfestő zene lenne a filmemben :)



Szép estét mindenkinek!

2 megjegyzés:

  1. Ne aggódj, nem vagy egyedül. Én koranyári estéken (például), munkából hazafelé menet, a Lágymányosi-hídon (nemtom mi most a hivatalos neve), hátam mögött a vöröslő-aranyló naplementével, gyakran gondolom, hogy én nem én vagyok. Hanem egy filmben szerepelek. És szurkolok, hogy a rádióban szóló zene passzoljon a jelenethez. Ha olyan merengősebb, lassúbb, "térzene" szól, akkor minden stimmel. Egyfajta határtalanság vesz körül, amint suhanok a hídon... :-)

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!