... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2012. május 12.

Szombat esti zene

Amikor Ricsi beköltözött hozzám, nemcsak a ruháit hozta, hanem többek között a zenéit is (ahogy az lenni szokott). Hamar kiderült, hogy javarészt hasonló a zenei ízlésünk, de azért vannak olyanok is, amiket csak egyikünk szeret. Ezeket a zenéket hívjuk tiltólistásnak, azaz csak akkor hallgatható, amikor a másik éppen nincs a közelben. 
A nagyobb meccsek az autóban zajlottak, mert egy-egy hosszabb úton az ember néha igenis szereti a saját kedvenceit hallgatni és ebbe bizony beleesik tiltólistás is. Végül kompromisszumot kötöttünk: a zenét mindig a sofőr joga választani. Ebből adódóan, ha közösen autózunk, leginkább Petőfi, vagy Jazzy szól, ha külön, nálam a Rádió1 (volt) a favorit. Igen, volt, mert már nem fogható a csatorna, ami helyette van, az meg ... nos, nem vagyok oda érte, tehát általában vagy cd-ről hallgatok zenét, vagy a Jazzy-t élvezem.

Most megmutatom az én tiltólistám egyik számát, odáig vagyok érte:


1 megjegyzés:

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!