Én nyolcadikos voltam, ő hetedikes. 7 hónapot adtunk egymásnak az életünkből: diákszerelem, hosszas séták, nagy beszélgetések, első csók, első gyűrű, fájdalmas elválás.
Már akkor zenélt. Szerettem, ahogy énekelt. A kedvencem az a Piramis szám volt, amit egy szál gitár kíséretében adott elő nekem: Ha volna két életem. Még ma is emlékszem, melyik teremben ültünk, kezében a gitár, játszott és énekelt, közben a szemembe nézett. Megszűnt körülöttünk a világ. A szülők nehezen akarták elfogadni a zenei pályát, de ő kitartott és ma már ismert musical énekes.
Bár nem ez a stílus jellemző rá, a videók között válogatva mégis erre esett a választásom, mert nagyon szeretem ezt a dalt: