... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2012. június 16.

Szombat esti zene

Valamelyik nap olvastam, hogy Bryan Adams koncert lesz Budapesten és erről eszembe jutott egy régi emlék.
Balatonfüredről, egy céges konferenciáról tartottunk hazafelé egyik kollégámmal. Repesztettünk az autópályán, viccelődtünk, nevetgéltünk, mikor megszólalt a rádióban egy Bryan Adams szám. Kollégám nagyon szerette, ezért szinte csutkára tekerte a hangerőt. Ordított a zene, vigyorogtunk, miközben táncot imitáltunk (már amennyire ezt autóban, kb 120 km/h. mellett lehet), mondhatni belevesztünk a zenei habokba. 
Csak jó sokára vettük észre, hogy villog a kolléga mobilja. Nem vettük észre, hogy csengett. Négyszer is. Ránézett, sóhajtott egyet és tárcsázott. Életem egyik legkellemetlenebb beszélgetésének voltam fültanúja, amiben gyakran került említésre a női-férfi kapcsolat több vonatkozása, mint pl. házasság és viszony és megcsalás, olyan mondatokkal fűszerezve, mint pl. "ne butáskodj már, 10 évvel fiatalabb nálam és kolléga", "nem fekszem le mindenkivel" és hasonlók. Remélem, sosem tudom meg, milyen érzés ilyen féltékenynek lenni.


3 megjegyzés:

  1. Nagyon szeretem Bryant, régi nagy kedvencem. A koncentre is szívesen kimentem volna, de úgy látszik, egyedül vagyok a "rajongásommal"... Na majd beteszem a CD-t!

    VálaszTörlés
  2. Canadai enekes Bryan , nalunk nagyon szereti mindenki ot.
    Ami a feltekenyseget illeti: szornyu betegseg es indokolatlan mertha valaki meg akarja csalni a masikat az ugyis meg fogja akar feltekeny vagy akar nem es ha nem csal meg akkor meg mi a fenenek feltekenykedni:))

    VálaszTörlés
  3. Szeretem ezt a számot!!! A többiről Amy leírta azt, amit én is gondolok...

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!