... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2012. június 30.

Szombat esti zene

Ha már a tinédzser éveknél tartottam múlt héten, akkor maradok is ott és bemutatom életem első nagy szerelmét. 
Én nyolcadikos voltam, ő hetedikes. 7 hónapot adtunk egymásnak az életünkből: diákszerelem, hosszas séták, nagy beszélgetések, első csók, első gyűrű, fájdalmas elválás.

Már akkor zenélt. Szerettem, ahogy énekelt. A kedvencem az a Piramis szám volt, amit egy szál gitár kíséretében adott elő nekem: Ha volna két életem. Még ma is emlékszem, melyik teremben ültünk, kezében a gitár, játszott és énekelt, közben a szemembe nézett. Megszűnt körülöttünk a világ. A szülők nehezen akarták elfogadni a zenei pályát, de ő kitartott és ma már ismert musical énekes. 

Bár nem ez a stílus jellemző rá, a videók között válogatva mégis erre esett a választásom, mert nagyon szeretem ezt a dalt:


1 megjegyzés:

  1. Én is szeretem ezt a dalt! Kicsit irígyellek, hogy Ő volt az első szerelmed:-) Nagyon helyes srác!

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!