... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2012. július 21.

Szombat esti zene

A 90-es évek elején, az akkori baráti társasággal, alapítottunk egy néptánc csoportot. Eleinte mi sem gondoltuk túl komolyan, csak időtöltésnek szántuk, aztán valahogy kinőtte magát, egyre komolyabban vettük, rendszeresek lettek az edzések, találtunk profi tanárt, jöttek a fellépések. A tánc számomra szerelem. Igazán. Számos szólót is táncoltam, amikre mind a mai napig büszke vagyok. De a lábaim nem bírták az iramot, így '98-ban kiléptem a csoportból. Nehéz döntés volt. 
A mezőségi táncokat nagyon szerettem, így zenének most azt hoztam:


Képek a kezdeti időszakból: 
Igen, itt én forgok éppen

3 megjegyzés:

  1. Ez még nekem is újdonság volt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem mondod! Ha ezt Gy.Évi hallaná, tutira megkérdezné, hogy akkor miről tudunk annyit dumálni, ha az életünket még ki sem veséztük?? :))

      Törlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!