... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2012. október 17.

Gyász

Vannak emberek, akik nagyobb hatással vannak ránk, mint mások.
Ricsi nagymamáját nem lehetett nem szeretni. Mindig mosolygott, minden alkalommal elmondta, mennyire szeret minket. Az utolsó pillanatig hímzett. Szombaton éjjel hagyott itt minket. Amikor bekerült a kórházba, hallottam a nővérke pult felől, ahogy egymásnak mondogatják az ápolók, 1918-ban született a néni, hallod? 94 év. Mennyi mindent átélt! Az első világháború végén látta meg a napvilágot, túlélte a másodikat. Mikor született, a rádió, a tévé hol volt még? Mikor tavaly az iPad-en mutogattuk neki a nyaralás képeit, minden kép után kérdezgette: "Ricsikém, jól csinálom? Csak így húzni kell? Nem rontom el?" Hiányzik. Már most.

 Négy éve még így ünnepeltük a 90. születésnapját.


18 megjegyzés:

  1. Isten nyugtassa békében, őszinte részvétem :(

    VálaszTörlés
  2. Őszinte részvétem....én most tudom mit érezhettek...mielőbbi megnyugvást a családnak!

    VálaszTörlés
  3. Őszinte részvétem!!! fantasztikus ember lehetett!

    VálaszTörlés
  4. A könnycseppek érte "szólnak", neki "szólnak". És nektek vígaszként! Jó, hogy ennyi örömöt szereztetek egymásnak.

    VálaszTörlés
  5. Latszik a bubajos mosolyan es a szemen is hogy igen nagyon jo ember volt.
    Szerencsesek vagytok ,hogy ilyen sokaig orulhettetek neki.
    Oszinte reszvetem ,Isten nyugtassa ot bekeben

    VálaszTörlés
  6. Részvétem az egész családnak !!!!!
    Nekem is 1 hónapja halt meg édesanyám így nagyon veletek tudok érezni !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  7. Őszinte részvétem! Nagyon sajnálom!:(

    VálaszTörlés
  8. Részvétünk az egész családnak! :(

    "A test és lélek elválik,
    S úgy érzed hazugság,
    Hisz ő már most hiányzik,
    S hiszed, az élet badarság.

    Szeretnél megszűnni,
    Hogy csak vele lehess,
    Hogy ne kelljen elválni,
    Ismét vele nevethess.

    De ez a néha csúnya,
    Fájdalmas élet,
    Őt más vizekre sodorta,
    Ahol nem számítanak az évek.

    Szárnyat kapott,
    Fehér hosszú ruhát.
    Talán boldog is ott,
    Otthon érzi magát.

    Reméled, hogy visszatér,
    Érzed hideg éjszakán,
    Lágy kezeivel hozzád ér,
    S meg is ölel talán.

    Aztán rájössz, nincs ott,
    Hisz nem is él már,
    S te csak a levegőt karolod,
    S közben a szíved fáj.

    Lassan megnyugszol,
    Hiányától ordítani tudnál,
    Csöndben elalszol,
    Hogy ne lássák, ismét sírtál…"

    VálaszTörlés
  9. Őszinte részvétem! A mi 94 éves dédink karácsony előtt hagyott itt minket.

    VálaszTörlés
  10. Édes Nagyika lehetett! Őszinte részvétem!

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!