... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2012. október 6.

Szombat esti zene

Már egy párszor említettem, mennyire szeretek táncolni. 

Szerencsére a tánctól Ricsi sem zárkózik el. A rock and roll már egészen jól megy együtt. Emlékszem, az előző kutyusunk, Johny (ő is németjuhász volt és 4 éve hagyott itt minket, hogy az örök vadászmezőkön őrizze a kék labdát) nem rajongott érte, ha nekiálltunk táncolni. Fél percen belül már morgott, majd határozottan vicsorgott is és ha még mindig nem hagytuk abba, akkor megfogta Ricsi csuklóját, hogy eresszen már el engem, ne ráncigáljon ide-oda (pedig Johny-t Ricsi hozta magával a kapcsolatunkba!). Hiába magyaráztuk neki, ez így van jól és ez nekem nem fáj, minden alkalommal kiállt álláspontja mellett :)

Pár évvel ezelőtt, hirtelen felindulásból beiratkoztunk Südi Iringó tánciskolájába. Nagyon jó mulatság volt, rengeteget tanultunk és az addig kicsit "botlábúbbnak" hitt párom is megtáltosodott. Mi nem vittük eddig a szintig, de hát nem élvezet nézni, ahogyan táncolnak?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!