... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2012. december 15.

Szombat esti zene


Egyik reggel Anastacia cd-je került a kezembe, s rögtön tudtam, ő lesz a szombat esti zeném. Mert eszembe jutott róla egy sztori.
A Párom időnként külföldre is ellátogat, konferenciákra, vásárokra, partnertalálkozókra szokták hívni. Történt egy ilyen alkalommal, hogy csomagolás közben előkerült az utazás programja is. Ránézett, majd fintorogva mutatta nekem. Ránéztem és nagyot sikkantottam:
-          Anastacia koncert! Húúúú, de jó Neked!
-          Ja, nagyon jó! – mondta ő keserűen. – Remélem, vacsora után ki lehet majd surranni észrevétlenül, semmi kedvem végighallgatni.
-          Nagyon jó hangja van, légy kicsit nyitottabb – javasoltam.
Három nap múlva ismét a bőröndök felett pakolásztunk, immáron abból kifelé. Párom mesélt, mesélt, majd egyszer csak a következőt találta mondani:
-          Hogy az a kis szőke micsoda show-t levágott!
Őrületes sebességgel kezdtek kavarogni a gondolataim, vajon milyen kis szőkéről lehet szó? Tudtommal nincs is ilyen típusú kolléganője, szóval nem tudtam hova tenni.
-          Mármint ki? És miért?
-          Hát, Anastacia! A koncert! Tudod!
-          Jaaaa! Mégsem tudtál kislisszolni? – vigyorogtam.
-          Nem, ciki lett volna, de nem is baj. Micsoda hangja van! Eszméletlen volt! Azt mondtad, megvan nekünk (figyelitek, már nekünk!) az egyik cd-je, hol van?

Hát, így csinált nálunk karriert Anastacia és lépett elő tiltólistáról a közös halmazba :)


3 megjegyzés:

  1. Most már értem ezeket a zenéket !!
    A hangulatod szerint jönnek !!!
    Tetszenek !!Már én is tettem föl kettőt !!!
    Mert ilyen hangulatom volt !!!

    VálaszTörlés
  2. Hihi a történet jó!!! Szeretem a kis szőke dalait én is :)

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!