... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2012. január 28.

Játék - Giveaway



Köszönöm a hozzászólásokat a 180-as bejegyzésemhez. Sajnos, most úgy alakult, hogy nincs sok időm és nem volt időm könyvjelző alapot sem beszerezni, így mást találtam ki.

De jöjjön a játék!
A feltételek:
* hagyj itt nekem egy bejegyzést, hogy tudjam, szeretnél részt venni a sorsoláson (just leave a comment if you want participate in my giveaway)
Ennyi, semmi más. Megosztást, blogra kitételt nem teszem kötelezővé, de örömet szereznétek vele, ha megtennétek.

A nyeremény pedig egy gyöngyhímzett bross a kedvenc színeimben, remélem, Nektek is tetszik majd (the gift is this brooch) :


Sorsolni Valentin napon fogok, azaz február 13-án éjfélig lehet jelentkezni.
És megígérem, a 200-nál majd belecsapunk a lecsóba és lesz itt ajándék bővivel :))))))


post signature

Szerencse gyereke



Többszörösen is :)
Egyrészt Edit játékán nekem kedvezett a szerencse és ezt a gyönyörű textil tároló lehetett az enyém:
Engem ez a levél mintázat teljesen lenyűgöz ...
Érdemes körülnézni Edit blogjában, gyönyörű dolgokat készít és aki a varrás iránt érdeklődik, sokat tanulhat tőle.



S ha itt jól kigyönyörködtétek magatokat, ajánlom, látogassatok el Edit fiának a blogjára is, amit itt találtok. Aki álmodozott volna már luxus hajóútról, de elérhetetlennek tűnik, az lelkesen tarthat Ricsivel, akitől bepillantást nyerhetünk egy ilyen hajó életébe.

No, nem utasként, hanem a kulisszák mögé pillanthatunk. Szerintem így még érdekesebb. Jó szórakozást hozzá!


A második szerencsém az Egyedigyöngy áruház játékán ért, a vásárlásomnak megfelelő értékben választhattam még hozzávalókat. Nehéz volt választani, elhihetitek. Majd mutatom, mik készülnek belőle. Kriszta, ezúton is nagyon köszönöm!

post signature

2012. január 25.

180



A napokban a követőim száma elérte a 180-at. Hihetetlen és felfoghatatlan egy szám ez nekem. Olyan kerek :)) Köszönöm a bizalmat és hogy jöttök, olvastok.
Arra gondoltam, talán játszhatnánk. Van kedvetek? Ha igen, arra is kíváncsi lennék, mit nyernétek szívesen?

This week, I have reached 180 followers. This number is so incredible for me. Thanks for the confidence.
So, I thought we could play. Are you like that? If yes, please, leave me a comment what kind of gift could make you happy. 

post signature

2012. január 22.

Beszerzés

A minap rájöttem, hogy inspirálólag hatna rám, ha frissíteném a gyöngy készletem.
Azt kell mondjam, nekem nemcsak a nadrág vásárlás megy nehezen (az gyakran sírással végződik, mert hát az én magasságom a csípőbőségemmel, hogy is mondjam csak, nem standard méret), de a gyöngy beszerzés is. Mert, szerencsére, rengeteg beszerzési forrás közül válogathat az ember lánya. Ellenben a pénztárca, legalábbis nekem, igen.
Így aztán, nálam a következőképpen néz ki a dolog: ülök a gép előtt, három-négy webáruház párhuzamosan nyitva (jobb nem személyesen menni, mert akkor jóval több mindent veszek, mint kellene, de így persze sok mindenről lemaradok), itt ez van, ott az, innen ez kellene, onnan meg az, mert fúú, ez milyen jó, hát még amaz! Kattingatok a kosár gombocskára, majd meglátom a végösszeget, lesápodok, oké, ebből húzni kell. De mit? Nehéz szülés ez minden alkalommal.

Ennek apropóján jutott eszembe, megkérdezlek Titeket, Ti hogyan szerzitek be az alapanyagot? Mindig ugyanonnan vagy váltogatjátok? Itthonról vagy külföldről? Tudatosan válogattok vagy érzésre? Előre is köszönöm a kommenteket.

2012. január 20.

Különleges kötést tanultam

Ahogy megláttam a tanfolyam kiírást, azonnal jelentkeztem. Hogy miért? Mert ilyen szuper sálat lehetett kötni a foglalkozáson:


Az enyém ilyen lett:

Szilvi, ezúton is köszönöm a segítséget.

Kellemes estét mindenkinek!

2012. január 18.

Rita játéka - 6. ajándékom

Ma Ildikónak van születésnapja, így ez a csomag neki készült:




Zene - már megint

Amikor legutóbb Franciaországban jártam, több órát kellett a Charles de Gaulle repülőtéren várnom. Ültem a csomagjaimon, majd elővettem a mobilom.
"Drága, vigyek valamit haza?" - kérdeztem a párom.
"Magadat" - jött a válasz
":)" - írtam én
"Hozhatnál valami igazán franciásat?"- jött váratlanul
"Mire gondolsz?" - kérdeztem
"Rád bízom" - mondta ő. Itt jegyezném meg, hogy utálom az ilyen típusú választ, de nem volt mit tenni. Pár száz kilométer távolságban az ember lánya mégsem kezd vitatkozni sms-ben, nem igaz?

Így történt, hogy nekiindultam a shopping részben nézelődni. Az első bolt, ahova betértem, egy L'Occitane en Provence bolt volt. 5 perc után rájöttem, innen biza neki semmit nem vihetek, így gyorsan vettem egy rózsás kézápolót nővéremnek és folytattam az utam. 
Végül betértem egy Virgin Megastore üzletbe (teljesen meglepődtem, hogy itt még van ilyen, nálunk meg már ez is csak a múlté). Be kell valljam, zenében nem vagyok erős. Meg tudom mondani egy számról, tetszik-e vagy sem, de itt megáll a tudomány. Hogy ki az előadó? És hogy mi a szám címe? Fogalmam sincs, soha nem is érdekelt igazán. 
Eladó kedvesen közelít, kérdezi, segíthet-e? Hajjaj, de még hogy! Mondtam, hogy valami igazán franciásat keresek. Stílus? Izé, mondjuk jazz. Elmosolyodott, átment a másik sorra, majd levett egy cd-t a polcról. Ha szeretem a jazzt, ez biztosan tetszeni fog. Bólintottam, elhittem neki. 
S hogy jó választás volt Stacey Kent albuma, az már itthon az autóban derült ki. Beültünk, elindultunk, cd becsusszant a lejátszóba és ez a hölgy mindkettőnket elvarázsolt.
Az albumról ez a kedvenc számom:


"Nos, ez igazán franciás?" - kérdeztem
"De még mennyire! Nagyon megleptél, fantasztikus ajándékot hoztál." - mondta ő.
Én meg elégedetten elnyúltam az ülésben, ez a küldetés is teljesítve :))

2012. január 17.

PIF - másodszor



Ismét jelentkeztem egy PIF játékra, ezúttal Krisztinánál.



A feltételek a következők :
1. Bárki játszhat, akinek blogja van.
2. Az első 3 ember, aki kommentet hagy ennél a bejegyzésnél, hogy jelentkezik a játékra, kézzel készített ajándékot kap tőlem az elkövetkező egy évben (365 nap a határidő). 
3. Akik kommentet hagynak, azok vállalják, hogy kiteszik ezt a felhívást a blogjukba és a fent írtak szerint ők is továbbviszik a játékot. Csak ebben az esetben kapják meg a meglepetést tőlem.



Van jelentkező?
post signature

2012. január 15.

Carmel gyűrű



A Biloba ékszerekkel úgy voltam, hogy nekem ez sosem fog sikerülni. Nyeklett-nyaklott mindenfelé, sehogyan sem értettem, hogyan lehet ezt szépen elkészíteni. Aztán kezeim közé kaptam a könyvet és rájöttem, a titok nyitja nem az adott mintánál van, hanem a könyv bevezető részében, amit szintén nem árt elolvasni :)) 

Aztán kb. egy évvel ezelőtt egy kolléganőm kért tőlem egy gyűrűt. Carmelt. Elkészítettem, átadtam, nagy volt az öröm. Neki is, nekem is. Azóta szemezek ezzel a gyűrűvel az ő kezén és sóvárgok. Tegnap úgy döntöttem, vége a sóvárgásnak, nekiálltam és íme, most már nekem is van (hasonló, mert ugyanolyat, ugye, azért mégsem ...)


Árnyékban

Ragyogó napsütésben
post signature

2012. január 11.

Próbálkozások

Megtetszettek, gondoltam, kipróbálom ezeket is:




2012. január 9.

Díjat kaptam


Beszter gondolt rám, amit ezúton is nagyon köszönök, Mivel lassan körbeér a díj, ezért virtuálisan küldöm minden erre járó kedves gyöngyitiszesnek.
Három dolgot kellene írnom magamról, lássuk:
1) ha ideges vagy dühös vagyok, imádok sportosan vezetni dübörgő zene mellett
2) ételek terén igen finnyás vagyok, sokszor döntöm el előre, hogy nem fog ízleni, ezért meg sem kóstolom
3) még mindig keresem önmagam (ha valaki megtalálna, szóljon :))







post signature


2012. január 8.

Utó-karácsony

Szilvi minden évben meghív minket egy kis örömködésre. Az a szokás, hogy mindenki készít valami apróságot ajándékba, ami érkezéskor egy nagy kosárba kerül, cserébe tombolajegy jár. Majd ezeket az ajándékokat kisorsolja köztünk.Mindenki hoz - mindenki kap, de ritkán tudni, kitől.
Én ezt készítettem:

Minta: Vezsuzsi - T.K.Gedeon
Meglestem, ki kapja, úgy láttam, örült neki :)

Amit pedig én kaptam:
Drága, Titkos Ajándékozó, nagyon-nagyon köszönöm ezúton is, gyönyörű!
Ez Szilvi ráadás ajándéka volt. Nem vagyok egy nagy karkötős, de azt hiszem, ezt fogom hordani :)) Remek példája annak, hogy néha a kevesebb sokkal több.
De itt még nincs vége. Ha valaki visz üdítőt, sütit, azért is tombolajegy jár. Ez a húzás már valóban tombola jelleggel zajlik, azaz csak az nyer, akinek kedvez a szerencse. Hát, nekem kedvezett, nem is akárhogyan. Már tavaly is nagyon sóvárogtam egy ilyen után, most valóra vált:
Sajnos a fényviszonyok nem túl jók ma fotózáshoz, így a csillogásuk annyira nem jön át. Nézegettem ezt a képet és egy dal jutott eszembe: "Egy kis édes félhomályban mennyi-mennyi-mennyi titkos vágy van ..." :)))))))

Szilvi, ezúton is köszönöm a szervezést, a fáradozást.

2012. január 7.

Játékon kívül ...

... ilyet fűzök. Amikor nincs sem határidő, sem stressz. Csak a gyöngyök, meg én :)


Nem tökéletes, kicsit csiri-csáré. Meg tudná mondani valaki, megéri-e még hozzányúlni (bontani, újrafűzni), vagy gyöngyhímzett medálnál ezzel ne próbálkozzam? Mondjuk, nekem így is nagyon tetszik, éppen a tökéletlensége miatt. De a jövőre nézve bármilyen jó tanácsot elfogadok :))
Ami a lánc részt illeti, először csak egy sima vörösréz láncot akartam, de nehéz hozzá a medál és nem kényelmes úgy a viselése. Szóval, mást találtam ki, majd mutatom (de nem akartam elszalasztani ezt a gyönyörű napsütést a fotózáshoz).
Enikő, még egyszer köszönöm a csodás gyöngyöket, jó volt velük dolgozni.

2012. január 5.

Ami jókedvre derít

Életem egyik legnagyobb szerencséjének tartom, hogy anno francia kéttannyelvű gimnáziumban kötöttem ki. Nagyon szeretem a francia nyelvet, s bár gimiben még azt hittem, sosem tanulom meg igazán, ma már nagyon jól esik, amikor született franciák nem hiszik el, hogy egy pillanatig nem éltem francia területen.

Szóval, a francia kultúra így közel áll a szívemhez. Nemrégiben hallottam először Zaz-ról, de azonnal megszerettem. Akárhányszor hallgatom is meg ezt a dalt, a végére mindig fülig ér a szám:



2012. január 1.

Még egy kis karácsonyi ...

Hihetetlen módon tudok belelkesedni dolgokért. Majd időnként ugyanilyen gyorsan ábrándulok is ki.

Így voltam a most hódító bőr karkötővel is. Megláttam az első darabokat, Te jó ég!, ilyen nekem is KELL. Ahogy Kriszta blogjában megjelentek a bőrök, már vásároltam is. Nem is egyet. Beszereztem az utlresuede-t, a fém alapot, majd ahogy Babra tanfolyamot hirdetett, már jelentkeztem is (tényleg én voltam az első :)). Javában nézegettem az Egyedigyöngynél kapható kabosonokat, amikor valami motoszkálni kezdett bennem. Hisz én nem is hordok karkötőt. S nem azért, mert ne lenne, van. Csak idegesít. Nomármost, ha nem hordom, akkor mit is akarok én kezdeni egy ilyen karkötővel? Ööööööööööööö. Az áthidaló megoldás persze kézenfekvő - készíthetek másnak ilyet, az alkotás öröme az enyém (az így készült karkötőt mutattam itt).

Csakhogy mi legyen a többi bőrrel? Kidobásról szó sem lehet! Elajándékozás? Hááát ... olyan szépek ... nem, nem, ezek valamiért hozzám kerültek, csak arra várnak, hogy mit kezdek velük. Az első ötlet egy iPhone tok volt a párom részére. Kézenfekvőnek tűnt a dolog: most tanultam meg varrni (micsoda nagy szavak ezek egy kétórás tanfolyammal a hátam mögött! :)), egy mobiltok egyszerű, semmi flikk-flakk. Párom már úgyis régóta mondogatja, szüksége lenne rá, karácsonyi ajándéknak remek lesz. Az egyetlen nehézséget az okozta, hogy meg kellett várnom, míg Ricsi nincs otthon (mint utólag kiderült, azért ez is kihívás volt ám!). Alkalom született, varrógép elő, bőrök asztalra, bélésnek szánt anyag ki a táskából, mérőszalag, olló, cérna, munka kezdődhet. Nem mennék bele a részletekbe, de annyit bizton állíthatok, a varrás nem könnyű műfaj. Bőr varrása meg pláne nem az. Ilyen lett a végeredmény:
Csak két baja van:
1) a végeredmény a mérések ellenére sem elegendő egy iPhone számára. Mondhatni, a szabásról és ráhagyásokról még utána kell olvasnom a szakirodalomban :)))) Viszont a céges Nokia telefonja éppen elfér benne :)
2) ezt inkább mutatom
Mindenki látja, hogy elszabtam, igaz?
            
Újabb fejtörés következett, ezt így mégsem rakhatom a fa alá. Ekkor jött az isteni szikra! Mandzsettagombok
Nemrégiben vettem egy gomb behúzó kézikészüléket, mert ez is izgatja a fantáziám egy ideje. Csak mandzsetta alapot kell szereznem és jöhet a gyártás. Minden fázis tartogatott meglepetést, de a végeredmény kárpótolt (és Ricsi is nagyon örült):

Ha már gombok, akkor mutatom Andi barátnőmnek készített fülbevalót is. Prototípus, rajta tesztelem a technikát (mert ő simán meg fogja mondani, ha kijön a szerelőpálca, vagy ilyesmi :)) - fém gombokat vontam be barkácsfilccel

S végül két ajándék, amit viszont már én kaptam:
* sokat emlegetett Andi barátnőmtől kaptam, ő készítette nekem ezt az üveg szettet - ezek a színek közel állnak a szívemhez


* Nővéreméktől pedig ezt kaptam:
Amióta használom, fogalmam sincs, hogyan tudtam élni nélküle :))))

2012

2011 számos szempontból sorsfordító év volt számomra, azonban a változásoknak még nincs vége, sőt!

Így az én újévi fogadalmam:
* komolyan veszem a "mosolyogj, jobb kedved lesz tőle!" szentenciát
* megtanulok spórolni idővel, energiával, pénzzel
* több időt töltök a konyhában (és ez nem azt jelenti, hogy ezentúl az ebédlőasztalnál fűzök :)))
* s végül, de nem utolsó sorban, eleget teszek egy baráti kérésnek:
Ezt a kézműves füzetet Andi barátnőmtől kaptam azzal a felszólítással, hogy térjek vissza az íráshoz és töltsem meg minimum ezeket a lapokat szavakkal, gondolatokkal, vagyis önmagammal. Ezúton is nagyon köszönöm neki és ígérem, igyekezni fogok.
Kívánok mindenkinek nagyon sikeres és örömteli évet 2012-re!