... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2012. október 29.

Ametiszt virág

Keresztlányunk névnapjára:

post signature

2012. október 27.

Szombat esti zene

Mert ma moziban voltunk, ezért igazán aktuális:

2012. október 23.

Simplicity

Tesómnak, születésnapjára, sok-sok szeretettel:

Kapott kézzel készült bonbonokat is, de arról kép sajnos nem készült. Viszont kezdek belejönni és kezdem élvezni a gyártást, biztosan lesznek máskor is :)

2012. október 22.

Somogyországban jártunk

Két napot töltöttünk a Somogyban, fantasztikus volt. Imádom ezt az őszt!






És valami ékszer is kellett, indulás előtti este ez jutott eszembe:



2012. október 19.

Vörös és fekete

Minta: Happyland - Incas medál - Köszönöm Sziszkó segítségét!

Minta: Arduinna- Leila bogyó

A héten megérkezett Ritától is az ajándékom, nagyon köszönöm!


2012. október 17.

Gyász

Vannak emberek, akik nagyobb hatással vannak ránk, mint mások.
Ricsi nagymamáját nem lehetett nem szeretni. Mindig mosolygott, minden alkalommal elmondta, mennyire szeret minket. Az utolsó pillanatig hímzett. Szombaton éjjel hagyott itt minket. Amikor bekerült a kórházba, hallottam a nővérke pult felől, ahogy egymásnak mondogatják az ápolók, 1918-ban született a néni, hallod? 94 év. Mennyi mindent átélt! Az első világháború végén látta meg a napvilágot, túlélte a másodikat. Mikor született, a rádió, a tévé hol volt még? Mikor tavaly az iPad-en mutogattuk neki a nyaralás képeit, minden kép után kérdezgette: "Ricsikém, jól csinálom? Csak így húzni kell? Nem rontom el?" Hiányzik. Már most.

 Négy éve még így ünnepeltük a 90. születésnapját.


2012. október 10.

Játék a Gyöngyzugon


Juli péntekig várja a jelentkezőket itt.
post signature

2012. október 6.

Szombat esti zene

Már egy párszor említettem, mennyire szeretek táncolni. 

Szerencsére a tánctól Ricsi sem zárkózik el. A rock and roll már egészen jól megy együtt. Emlékszem, az előző kutyusunk, Johny (ő is németjuhász volt és 4 éve hagyott itt minket, hogy az örök vadászmezőkön őrizze a kék labdát) nem rajongott érte, ha nekiálltunk táncolni. Fél percen belül már morgott, majd határozottan vicsorgott is és ha még mindig nem hagytuk abba, akkor megfogta Ricsi csuklóját, hogy eresszen már el engem, ne ráncigáljon ide-oda (pedig Johny-t Ricsi hozta magával a kapcsolatunkba!). Hiába magyaráztuk neki, ez így van jól és ez nekem nem fáj, minden alkalommal kiállt álláspontja mellett :)

Pár évvel ezelőtt, hirtelen felindulásból beiratkoztunk Südi Iringó tánciskolájába. Nagyon jó mulatság volt, rengeteget tanultunk és az addig kicsit "botlábúbbnak" hitt párom is megtáltosodott. Mi nem vittük eddig a szintig, de hát nem élvezet nézni, ahogyan táncolnak?

Sárgás hangulatok - curry és sunflower


Minta: Vezsuzsi - Járfás medál



2012. október 5.

Csupa kéket kaptam

Zsuzsától - már a csomagolás is elvarázsolt, nagyon köszönöm!




Kalandozások

 Mucha képeit nagyon szeretem. Mióta megláttam Mézesmamánál a kabosonokat, vágyom rá. Meg már régóta szeretném kipróbálni ezeket az üveg kabosonokkal készült ékszereket. Összekötöttem a kellemeset a hasznossal és születtek ezek (fotózni nehéz :( ...):

Egy másik régi vágy a bonbon készítés. lassan egy éve megvettem a szilikon mintákat, de eddig még nem álltam neki. Ma viszont Ricsi születésnapja van, így ennek apropóján nekiugrottam. Van még mit csiszolni a technikán, de engem már az is boldogsággal töltött el, hogy a formából simán kijöttek a bonbonok :)




2012. október 1.

Mostanában készültek

Ezt a láncot még nyaralás alatt horgoltam, de kapcsot csak most tettem rá. Nagyon szeretem a színét:

Ezt a láncot is nyaralás alatt fűztem, de mivel olyan valakinek készült, aki fémérzékeny, nem jöhetett szóba a hagyományos kapocs megoldás. Ez lett a végső változat, remélem, tartós is lesz:

Petránál láttam ilyen medált és azonnal tudtam, ilyen nekem is kell (ezúton is nagyon köszönöm az ötletet!):

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, ez is szerelem volt első látásra - Ewa Tilatella mintája (ezt is nagyon köszönöm!):