... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2013. január 6.

Trüffel

Amikor Andi barátnőm (most kivételesen nem Kisnyulról van szó, hanem egy másik Andi barátnőmről, aki szintén blogol, érdemes hozzá is bekukkantani, nem gyöngyök, de sok-sok érdekesség) blogján megláttam, hogy trüffelt készít, rögtön tudtam, nekem is ki kell próbálnom.Ezen elhatározáson lendített még az a tény, hogy karácsonyra az angyalkák megleptek Hegyi Barbara szakácskönyvével is, amiben szintén vannak receptek.
Minő meglepő, karácsonyi ajándékként debütált nálam a trüffel, premier tegnap volt. Már önmagában ez is alkotás, mert ilyenek lettek:
Recept innen - ezúton is köszönöm!

De ... ami miatt igazán büszke vagyok magamra ... jött a kérdés, hogy na jó, trüffel, de miben adjam át? Doboz kell. Már éppen papírhajtogatásban kezdtem gondolkodni, mikor az irodában kiürült egy Szamos marcipános fém díszdoboz. Több sem kellett nekem, rögtön lecsaptam rá. Itthon meg "picit" személyre szabtam :) Olyan jól sikerült, hogy elsőre észre sem vette sem a megajándékozott, sem senki más :)
a doboz eleje
a hátoldal

5 megjegyzés:

  1. Nagyon gusztának néz ki! :) A doboz is!

    VálaszTörlés
  2. És nagyon fincsi is volt. Tegnapra maradt három a gyerekeknek...na abból egyet átpasszoltak nekünk így még jutott egy fél nekem is...

    VálaszTörlés
  3. Ezek a trüffelek nagyon jól néznek ki, és biztosan finomak is!

    VálaszTörlés
  4. Mekkora ötlet ez a doboz! :-) És tuti lett mind az összes golyó is... nyami.

    VálaszTörlés
  5. Hú de király doboz, ügyes vagy!:)

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!