... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2014. június 22.

Újratervezés

Van az úgy, hogy egy megoldás elsőre remek ötletnek tűnik, ám később be kell látnunk, tévedtünk.
Így voltam én is az Epres joghurt medálommal.Nagyon büszke voltam a medálakasztó megoldásomra:

Azonban mivel eddig ez a lánc nem kelt el, arra gondoltam, mégiscsak megtartom. Így egyik reggel fel is vettem, de már akkor éreztem, hogy valami furcsa. S mire az irodába értem, már azt is tudtam, mi a gondom a lánccal. A medál közepén egy üveg kaboson van. aki találkozott már ilyennel, pontosan tudja, hogy ezek nem olyan könnyű darabok, mint akár az ásványok, vagy bármilyen más kaboson. Ebből adódóan az a vékony kis akasztó képtelen volt megfelelően tartani. Időnként meg is fordult a medál a láncon. Be kellett látnom, ehhez a medálhoz erősebb, biztosabb megoldás kell. Ilyen lett:

Amilyen különös a sors, mihelyt erre rájöttem, gazdája is lett hirtelen a nyakláncnak :)

post signature

4 megjegyzés:

  1. Mindig is tetszett ez a medalod és ez a lancmegoldas is. Most a kettő együtt így tökéletes lett!

    VálaszTörlés
  2. Ehhez a szép medálhoz nagyon jó, hogy fehéres láncot választottál, még jobban kiadja a medál különlegességét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Valójában a véletlen műve volt. A rózsaszín gyöngy mintha kopna, így azt nem mertem láncrésznek. Nem maradt más, mint a fehér :)

      Törlés

Köszönöm, ha elmondod a véleményed!