... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2014. február 23.

Régi medál új láncrésszel

Van nékem egy medálom, mi szívemnek oly kedves. Miért? Mert ez volt életem első igazi gyöngyfűzött medálja. De a láncrésszel nem boldogultam. Először csak selyemzsinóron volt, aztán kapott fém láncot is, de azzal sem volt az igazi. Most én fűztem egy új láncrészt és elégedett vagyok:



A debütálás is megvolt. Egy héttel ezelőtt a farsangi bálon jelentem meg vele, akkor a piros ruhám kiegészítője volt. Most pénteken meg színházban voltunk, fehér felső, barna szoknya és cipő ... mi mást vehettem volna fel? :)


2014. február 9.

Porsa variáció

Az úgy volt, hogy fűzni támadt kedvem. Kellett valami, amihez minden van itthon, mert ha fűzni támad kedvem, akkor én most akarok fűzni, nem holnap, nem a jövő hét végén. Már egy ideje a dobozban figyelt a light turquoise swari rivoli, régóta motoszkált már a fejemben, ezzel kezdeni kellene valamit. A választásom végül egy Ewa mintára esett (nincs mit csodálkozni ezen, ugye?) - Porsa medálnak álltam neki. Minden simán ment, míg el nem értem a 8. lépéshez. Hm, itt a superduóknál át kell ölteni egyik lukból a másikba. Csakhogy én nem damillal fűztem, tehát a cérna látszani fog, azaz csúnya lesz. Bontani nem volt kedvem, hát jött a rögtönzés, s ilyen lett:





Minta: Ewa - Porsa medál - ezúton is nagyon köszönöm!

2014. február 2.

Valentin nap közeleg ...

Kedden kiírt az orvos, tény, nem voltam valami fényesen. Ezt fontosnak tartom megemlíteni, majd meglátjátok. Szóval, az orvos azt mondta, maradjak otthon, pihenjek sokat (meg persze adott gyógyszert, stb.). Egy gyöngyitiszes számára mi lehetne nagyobb pihenés egy kis fűzésnél? Hát fogtam magam és úgy döntöttem, ennek örömére fűzök kicsit. Annyi ilyen szívet láttam már, úgy döntöttem, készítek egyet én is. 
Megnéztem a mintát Böbe oldalán, hűha, 92 db csiszolt vagy tekla? Egyetlen olyan csiszim volt, amiből ekkora mennyiség állt rendelkezésre: matte iris purple. Ezer éve rendeltem, amikor kézbe vettem, csak egy kérdés villogott a fejemben, hogy voltam képes éppen ezt a pocsék színt választani? És mindjárt két csomaggal? Azóta ott pihent a fiók aljában, már azon gondolkodtam, elajándékozom. Most viszont előkaptam őket, gondoltam ennek így kellett lennie és nekiláttam a szívnek. Így született meg ez a tőlem igen szokatlan színösszeállítás. Ha ne lettem volna beteg, biztosan nem ebből készül, de így utólag már nem bánom:





Böbe, ezúton is nagyon köszönöm a mintát!
post signature