... avagy én hogyan viszek színt a hétköznapokba.
"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

2014. június 22.

Újratervezés

Van az úgy, hogy egy megoldás elsőre remek ötletnek tűnik, ám később be kell látnunk, tévedtünk.
Így voltam én is az Epres joghurt medálommal.Nagyon büszke voltam a medálakasztó megoldásomra:

Azonban mivel eddig ez a lánc nem kelt el, arra gondoltam, mégiscsak megtartom. Így egyik reggel fel is vettem, de már akkor éreztem, hogy valami furcsa. S mire az irodába értem, már azt is tudtam, mi a gondom a lánccal. A medál közepén egy üveg kaboson van. aki találkozott már ilyennel, pontosan tudja, hogy ezek nem olyan könnyű darabok, mint akár az ásványok, vagy bármilyen más kaboson. Ebből adódóan az a vékony kis akasztó képtelen volt megfelelően tartani. Időnként meg is fordult a medál a láncon. Be kellett látnom, ehhez a medálhoz erősebb, biztosabb megoldás kell. Ilyen lett:

Amilyen különös a sors, mihelyt erre rájöttem, gazdája is lett hirtelen a nyakláncnak :)

post signature

2014. június 9.

2014. június 7.

Rózsás virágom

Andival ültünk össze egy közös fűzésre. Ezúttal a peyote virágnak ugrottunk neki, Audrey leírása alapján.






Andi virágait ide kattintva nézhetitek meg.

Szép estét mindenkinek!

2014. június 5.

Szőlőszem, ismét

Ebben a nyakláncban nem a medál az érdekes, hiszen fűztem már ilyet (nagyon szeretem fűzni :)



Nem is a medálakasztó megoldásra vagyok most büszke, hiszen ilyen megoldást is használtam már (sőt, egyre inkább szeretem magam készíteni):



Amiért most büszke vagyok magamra, hogy rájöttem, a szerelőkarikát is tudom helyettesíteni magam formálta szerelőpálcával. Tegnap este, végső kétségbeesésemben jöttem rá és igazán megörültem ennek a felfedezésnek :)



Szép estét mindenkinek!

2014. június 3.

Nyári Panna

Egy színes egyéniségnek kérték


post signature